Hegyhát

1. Baranya m. északi részén a Mecsek hegység előterében a → Zselicség és a → Völgység között fekvő, erősen tagolt, D felé hegyvidéki jellegűvé váló, erdős dombvidék. A honfoglalás korában völgyeiben szláv népesség lakott. (Területének középkori neve is erre utal, ugyanis a Hegyhát területét is Zselic-ként tartották számon.) Szláv lakossága az Árpád-kor folyamán feloldódott a magyarságban. A késő középkorban a kulturáltabb vidékek között tartották számon. A hódoltság során rendkívüli mértében elpusztult lakosságát ugyan kiegészítették menekülő délszláv-szerb elemek, de az ellenreformációs akciók elől a megmaradt csoportok egy része is elvonult. A hiányzó munkáskezek pótlására telepeseket hoztak, főleg németeket, akik a 18. sz. végére népi túlsúlyba kerültek. A területén felfedezett barna- és feketeszén révén az újabb időszakban is migrációs célpont volt. – Irod. Andrásfalvy Bertalan: Néprajzi jellegzetességek az észak-mecseki bányavidék gazdasági életben (Az észak-mecseki bányavidék regionális vizsgálata, szerk. Babics Antal, Bp., 1972); Gábriel András: A baranyai Hegyhát (Földrajzi Ért., 1973). – 2. Borsod m. nyugati felében a Hangony és a Bán patakok által és a Sajó közé zárt dombos, erdős táj neve. Lakossága néhány peremtelepülését nem számítva, magyar. Kisnemesi eredetű községeinek, ref., r. k. népe jobbágy eredetű, a környezet → barkóknak nevezi őket. – Irod. Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Debrecen, 1965); Paládi-Kovács Attila: A barkó etnikai csoport (Műveltség és Hagyomány, 1968). – 3. az → Őrség területéhez kapcsolódva a Rába és a Zala folyók között Sárvár térségéig, a → Kemenesaljáig terjedő dombvidék, Vas és részben Zala m. területén. Kavicsos, teraszos jellegű, helyenként völgyekkel tagolt dombhát. Egykor zárt erdőterület volt, aminek emlékét a középkor óta ismert, ma is fennálló Farkaserdő őrzi. Betelepülése a honfoglalás korában megindult. Egykori gyepű közeli helyzetét az ún. vörös sáncok maradványai is jelzik. Lakossága magyar, r. k.-ok és ev.-ok. Számos kisnemesi községe volt. Egykor jelentősebb szőlőművelése önellátó szintre süllyedt. Gyümölcsöseiben jelentékenyebb mennyiségű gesztenye termett. Újabban jeles állattartó körzet. Területén, Vasvárt nem számítva, nagyobb központi funkciókat betöltő település nem jött létre. Sárvár és Körmend közvetlen szomszédságában ellátta e területet is. Miután viszonylag békésen fejlődött, népfeleslege más vasi vidékekével együtt kisebb-nagyobb rajokban részt vett a 18. sz. folyamán az ország népességi kiegyenlítődésében. – Irod. Nagy József: A Hegyhát-vidék építkezése (Népr. Ért., 1900).

Hegyháti falu utcája (Köcsk, Vas m.)