hegymester

a szőlőterület birtokosai által választott vagy kinevezett tisztségviselő, aki a szőlőhegy és a szőlőművelés rendjét a különböző jogi és gazdasági szabályozók szerint, valamint az adott munkamegosztásban beosztott személyek közreműködésével biztosította és védte. – 1. A → hegyközség hegymestere, a hegybíró, szőlőbíró, tőkebíró vagy Bergmeister a → hegytörvények megtartását a → hegynép akaratának megfelelően és a szőlőesküdtek munkájának ellenőrzésén keresztül követelte meg, továbbá a birtokosok érdekeit képviselte a földesúr, a falu vagy város közigazgatásával egyetértésben, de azokkal szemben is. Kisebb hegyi ügyekben (káromkodás, paráznaság, tiltott napokon munkavégzés, lopás) bírói hatásköre volt, bár hivatalos ítélkező joga nem lehetett. A 19. sz. végén a hegyközségi intézmények egységesítésével a hegymester szerepe gazdasági kérdésekre szűkült le, elsősorban a szőlőőrzés megszervezésére. – 2. A városi hegymester, hegykapitány mint tanácsi tisztségviselő, a városi törvények szellemében a város saját vagy bérelt szőlőinek felügyelője volt. – 3. Az uradalmi hegymester a majorsági szőlő évi járadékos munkaszervezője volt, aki gondoskodott a szőlőműveléshez szükséges munkaerőről (szakmányosok, napszámosok), biztosította a művelés szakszerűségét (→ vincelléreket fogadott fel) és a szőlőterület biztonságát is megszervezte (szőlőpásztorokat állíttatott). – Irod. Szendrey Ákos: A közigazgatás népi szervei (Népünk és Nyelvünk, 1929); Vajkai Aurél: A parasztszőlőművelés és bortermelés Veszprém megye déli részében (Népr. Ért., 1938).