hollóházi keménycserép

1831-ben az üveghutából alakult → keménycserépgyár készítményei. A Károlyi grófok tulajdona volt, 1860–1902 között Istványi Ferenc bérelte, akinek nevéhez fűződik a gyár termelésének a fellendülése. A múlt század végén elsősorban a parasztság igényeit elégítette ki. Sorozatban, nagy mennyiségben gyártották a tányérokat, kulacsokat, pálinkásedényeket, boros- és vizeskancsókat, korsókat, ételszállító komaedényeket. – A díszítmények elemei a naturalisztikus virágcsokrok, búzakalászos díszítmények. Színei igen élénkek: fehér alapon a piros szín dominál kevés zölddel, kékkel, feketével. A hollóházi keménycserépgyár készítményeit a Felvidék, az Alföld, főleg Debrecen környékének parasztsága vásárolta, de szállítottak Erdélybe és külföldre: Galíciába, Szerbiába is. Az 1880-as években megjelent Mintakönyv szinte azonossá tette a → telkibányai keménycserép és a hollóházi keménycserépgyár termékeit, majd a telkibányai üzem a század elején egyesült a hollóházi gyárral, s mintakincse és formakincse összeolvadt. – Jegyei: Hollóháza felirat, Szakmáry feliratú holló, fenyő, körülötte Hollóháza felirat. – Irod. Csányi Károly: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei (Bp., 1954); Sikota Győző: A hollóházi kerámia (Bp., 1961); P. Brestyánszky Ilona: Ismerjük meg a kerámiát (Bp., 1966).