ipam | TARTALOM | ipari növények |
a falusi és mezővárosi életkörümények között élő iparosok lakóházai, műhelyépületei, szinte kivétel nélkül a népi építkezés lakóháztípusainak rendszerén belül maradtak mind alaprajzi, szerkezeti, mind technikai, kiviteli és formai tekintetben. Legfeljebb az egyes mesterségek gyakorlásánál jelentkező sajátos igényeket igyekeztek némi módosítással, kiegészítéssel, de a hagyományos épületek és építkezési módok korlátaitkereteit szigorúan figyelembe véve, kielégíteni. A fazekasok házaiban a műhelyül szolgáló szobákat a hagyományosnál nagyobbra, esetleg szélesebbre építették csakúgy, mint a takácsok. A fazekasok munkájához a műhely mennyezetét rudas tartókra függesztett lázsa deszkákkal szerelték fel, hogy a korongolt edények számára szikkadásuk idejére helyet biztosítsanak. A fazekasműhelyekben a szokásosnál lényegesen nagyobb fűtőkemencéket raktak, hogy a téli időszakban is elegendő száraz, meleg levegőt biztosíthassanak. A fazekasok fűtőszobáinak műhelybéli kemence oldalait, oldalát peremekkel is tagolták. Téli időben ezeken is szikkasztották, szárították égetés előtt az edényeket. Nemritkán az égetőkemencéket a fazekasházak színjeiben építették fel, így az égetést az időjárás kevéssé zavarta, nem úgy, mint a hagyományos szabadtéri kemencék esetében. A tímárok lakóházait a manzardszerűen megemelt szárító, zsalugáteres ablaksorral épített tetőkről lehetett megismerni. A tímárok, kékfestők házaiban a cserző- vagy festékanyagban való áztatásra színekben, szobaszerű helyiségekben áztatógödröket, kádakat készítettek, nemegyszer építettek. A kékfestők mángorlói számára az épületek alaprajzához, arányaihoz igazodó színeket építettek. A nagy mennyiségű textília szárításához, levegőztetéséhez pajtaszerű épületeket ácsoltattak. Hasonlóan a hagyományos épületek adottságaihoz alkalmazkodó műhelyeik lehettek az olajütőknek is. Legfeljebb ha a magvak őrléséhez járgányos, lovas szerkezeteket használtak, azok számára készítettek nagyobb méretű, az alaprajzból kiugró, pl. sokszögű színeket. Az asztalosok, kádárok, kocsigyártók stb. műhelyei átlagosan nem vettek igénybe nagyobb teret, mint egy-egy lakószoba, legfeljebb egy hozzá kapcsolódó színnel vagy száraz kapualjjal egészítették ki. A műhelyként használt szobák jellegzetessége volt, hogy a konyhai bejárat fenntartása mellett az utcára is közvetlen ajtót nyithattak, esetleg valamelyik ablak helyén. Nemegyszer előfordult, hogy egyes mesterségek sajátos munkaműveleteire, egyes munkafázisára különálló építményt emeltek a lakóháztól függetlenül. Különleges épületeket készíttettek maguknak a kovácsok, molnárok. (→ kovácsműhely, → malom)