irtásfalu

olyan csoportos település, amely erdőterületből irtott földön jött létre. Lakói általában a falut körülvevő, erdőből kialakított szántók művelésével foglalkoznak. Az első irtásfaluk a 12–13. sz.-ban tűntek fel Európa erdős hegyvidékein, olyan területeken, amelyeket addig nem fogtak művelés alá. Mo.-on a 13. sz. végétől, nagyobb számban pedig a 14. sz. elejétől keletkeztek. Számuk a későbbi évszázadokban is szaporodott. Legelterjedtebbek a Felföldön és DNy-Dunántúlon (→ még: erdőtelkes falu, → németjogú falu). – → Szórványtelepülés, amelynek erdőből irtott települési egységeit közigazgatási határ fogja össze. A települési egységek földterülete szántóföld, legelő és kaszáló, de egyben lakóhely is. Hegyvidékek gyakori településformája. Mo.-on elsősorban a Felföldön és Erdélyben volt jelentős, ahol a 14–15. sz.-tól előfordult. Az erdélyi irtványterületű szórványok egy részét a 18. sz. végén hatósági beavatkozással összevonták. Sok helyen megfigyelhető az irtásfaluk szórványainak természetes sűrűsödése, és a magános telepek családi jellegű házbokrokká való fejlődése is. – Irod. Györffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943); Barabás Jenő: A szórványtelepülések kialakulása Közép-Európában (Műveltség és Hagyomány, I–II., 1960); Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon IX–XV. sz. (Bp., 1966); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969).