istenátkozta tüske | TARTALOM | Isten és a nemzetek |
egyházi előképből átvett jelképes ábrázolás; a lábával zászlót emelő bárány Krisztust szimbolizálja. Mo.-on már román kori egyházi emlékeken feltűnik, így falusi templomok kapuívének mezőjében; figyelemre méltó némely 13. sz.-i változat, a bárány helyett zászlós oroszlánnal (Zalaháshágy, Domonkosfa). A 16. sz. óta a magyar ref. egyház és Debrecen város címere. A magyar népművészetben az Isten báránya 1819. sz.-i hímzéseken, faragásokon többfelé előfordul. Az ábrázolás itt is gyakran módosul, s a bárányt zászlós oroszlán vagy ló helyettesíti. A bukovinai székely szálánvarrott → párnavégek „csitkós” (csikós) mintáján a zászló mögött apró emberalak is ül. Bukovinában még az eredeti formában rajzolt Isten bárányát is elefántnak („élifántos”) értelmezik. (→ még: kolostormunka) Irod. Szendrei János: Anabaptista eredetű régi alakos hímzések (Művészi Ipar, 1890); Bogyay Tamás: Isten báránya (Regnum, 194041); Dajaszászyné Dietz Vilma: Keresztöltéses párnavég-hímzések. A Dél-Dunántúlra telepített bukovinai székelyek varrásai (Bp., 1951).