Isten és a nemzetek

→ eredetmagyarázó mese. Ezek gyakori motívuma, hogy Isten, a teremtő kioszt valamit teremtményeinek, s az örök időkre a sajátjuk marad. Pl. életidőt (→ ember életideje, az), testrészeket (→ ember teremtése), madaraknak különböző színű tollakat stb. Isten felosztja a világ javait a nemzeteknek. Egymás után megjelennek a nemzetek képviselői Isten előtt. Az első rendszerint a török, kéri a földi javakat (vagy a Szentföldet), s ő meg is kapja. A következő megtudja ezt, mire indulatosan felkiált. Sorra a többiek is elismétlik egymás felkiáltásait. Minden nemzet azt a foglalkozást vagy feladatot kapja, amit az ő felkiáltása tartalmazott. Egymás felkiáltásainak ismétlésekor Isten közli, hogy az abban foglaltakat melyik nemzet kapta. (Szép dolgot az angol, a cifrát a német, nagyszerűt a francia.) A magyar minden változatban a nehéz munkát, a „nagy dolgot” kapja (BN 771*). – A fenti mondával minden nép azt fejezi ki, hogy minden más nép jól járt a teremtésnél, csak ő nem. – Irod. Köhler, R.: Kleinere Schriften (II., Weimar, 1898–1900); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957).