jáki kerámia

Ják a Dunántúl egyik legrégibb fazekasközpontja. Fazekasai céhben dolgoztak, erről tanúskodik a 18. sz.-i céhirat és az „érdemes Jáki fazekas Czéh” számára 1835-ben készült → céhkancsó, melynek domborműves díszítése fazekast ábrázol. Az edények zöme mázatlan: tejesfazék (köcsög), vizeskorsó (kanta), bugyigakorsó (→ korsó), csutora (→ kulacs). Fő készítménye a → fazék volt; a hosszú fazekat sokfelé eljuttatták a Dunántúlra: Vas, Sopron, Zala megyébe. Az edények anyaga jellegzetesen sötétvörös színű. (→ még: domborműves díszítés kerámián) – Irod. Fábián Gyula: A jáki gerencsérek (Szombathely, 1934).