| kakasozás | TARTALOM | kakasütés |
→ varázsmese, másodlagosan → hiedelemmese. Cselekménye: szegény juhász megment egy kígyót a tűzből. A kígyó (vagy apja) hálából azzal a képességgel ajándékozza meg, hogy értse az állatok beszédét (a szájába lehel, kígyókövet ad vagy egy darabot a fehér kígyó húsából). Ha azonban titkát bárkinek is elárulja, meghal. A juhász egy fán levő két szarka (a fához dörzsölődő kos) beszédéből megtudja, hogy a fa alatt üstarany van elrejtve. Kiássa, meggazdagszik, feleségül veszi a számadó leányát. Egy alkalommal vásárra menet a juhász a mén (herélt) lovon (csődör szamáron) ül, felesége a kancán. A mén a kancát gyorsabb ügetésre biztatja, mire a kanca azt válaszolja, hogy könnyű neki, mert csak egy lelket visz, ő pedig hármat: az asszonyon kívül annak születendő gyermekét s a maga születendő csikóját. A juhász a lovak (szamarak) párbeszédén elneveti magát. Felesége kérdi a jókedv okát, de ő nem árulja el. Erre az asszony követelőzni kezd. A juhász elhatározza, hogy elárulja titkát, s befekszik a koporsóba, hogy ott érje a halál. Hallja, hogy hűséges kutyája szomorkodik miatta, s szidja a vígan szedegető kakast, de a kakas kineveti őt mondván, hogy gazdája még egy asszonynak sem képes parancsolni, lám, neki mennyi van, s azokat mind kordában tartja. A juhász kiugrik a koporsóból, elveri a feleségét, mire az eláll a követeléstől (AaTh 670). – A mese az egész magyar nyelvterületen ismert, 25 feljegyzett változatáról tudunk, melyek a fenti típusképtől alig térnek el, s csak ritkán kapcsolódnak más típusokhoz. A nagy egyöntetűséget mutató magyar változatanyag mögött álló korai irodalmi előképek közül említésre méltó a → Gesta Romanorum és az Ezeregyéjszaka, a 20. sz.-ban feljegyzett változatok egy része kétségtelenül a Benedek Elek által feldolgozott Merényi-féle változat származéka. A típus egész Európában ismert, különösen nagyszámúak ezen belül a lengyel, délszláv, görög, török, Európán kívül az indiai és afrikai változatok. A. Aarne a típus monográfusa megállapítja, hogy a mese két részből áll: az állatnyelv megtanulása (→ kígyókirály kincse, a) és a kíváncsi asszony. Két redakciót különböztet meg, egy keletit és egy nyugatit. A keletiben a kígyó farkának levágása következtében, a nyugatiban a tűzből (fáról) való megmentésért jutalmul kapja a hős az állatok nyelvének megértését. A magyar változatok kétségtelenül a nyugati formához tartoznak. A. Aarne és Fr. v. der Leyen a mesét indiai eredetűnek tartja, W. Liungman feltevése szerint a hellenisztikus korban (i. e. 3. sz.–i. sz. 3. sz.) keletkezett. – Irod. Katona Lajos: Zum Märchen von der Tiersprache (Keleti Szle, 1901); Aarne, A.: Der tiersprachkundige Mann und seine neugierige Frau (FFC 15. Hamina, 1914); Thompson, St.: The Falktale (New York, 1946); Berze Nagy János: Magyar népmese-típusok (II., Pécs, 1957); Röhrich, L.: Die Sage von Schlangenbann (Volksüberlieferung, Göttingen, 1968); Erdész Sándor: Fehér kígyó a magyar néphagyományban (A nyíregyházi Jósa András Múz. Évkve, 1972).