Gesta Romanorum

a középkori példairodalom világiasabb ágához tartozó gyűjtemény. A 13. sz. második felében keletkezett. Keletkezési helye és szerzője (valószínűleg szerzői) ismeretlen(ek). A 14. sz.-ban kéziratokban terjedt (csaknem másfélszáz kéziratról tud a filológia), első nyomtatott, ún. vulgáris kiadása 1472-ből való. A 15. sz.-ban már angol, német és cseh fordítása is elkészült, később Európa csaknem minden nyelvére lefordították. A legtöbb kiadásban a 181 fejezetből álló gyűjteményt összeállítója elsősorban az ókori görög és római szerzők műveiből merítette, ill. azoknak másod-harmadkézből származó idézeteiből. A Gesta Romanorumnak ugyanis eredetileg főleg a római történelem képezte alapját, természetesen középkori felfogásban. A források másik csoportját a bibliai elbeszélések, apokrif könyvek, egyház- és világkrónikák, enciklopedikus munkák, prédikátoroknak szánt példatárak és egyéb vegyes gyűjtemények alkották. – Mo.-on a 15. sz. eleje óta terjedt másolatokban. Ezek közül legjelentősebb a Sztárai-kódex (1474), amely a Gesta Romanorumon kívül a Historia Septem Sapientumot (→ Ponciánus históriája) és a Historia Trojanat is tartalmazza. Az első, mindmáig egyetlen magyar nyelvű teljes fordítás Haller János (1626–1697) Torda megyei főispán tollából származik, aki az 1508-as hagenaui kiadás alapján latinból fordította 1681–82-ben, fogarasi fogsága idején. Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) nyomatta ki Kolozsvárott 1695-ben. Hármas História néven a Trója-regényt és a Nagy Sándor-életrajzot is magában foglalta. A Hármas Históriának a 18. és a 19. sz.-ban három-három kiadása volt, a hetediket 1900-ban tette közzé Katona Lajos kitűnő filológiai apparátussal. – A Gesta Romanorum hatása a magyar irodalomban a kódexektől (Példák könyve, Érsekújvári-kódex stb.) kezdve nyomon követhető. Már a középkorban terjesztették élőszóban is: prédikátorok szőtték beszédeikbe a Gesta Romanorum magvas, csattanós történeteit (Temesvári Pelbárt, Magyarországi Mihály, Laskai Osvát). A prédikációkban hallott, elmeélénkítő és szórakoztató históriák könnyen vertek gyökeret az íratlan népköltészetben. Az Apollonius-mese (BN 978*, Haller 153) népszerűségét Bornemisza Péter (1535–1585) Postilláiban helytelenítette. Tinódi Sebestyén a Sokféle részögösről írt művében (1548) a → szőlő ültetésének mondáját dolozta fel. Jovinianus császár történetét (AaTh 757, Haller 59) Póli István verselte meg a 16. sz. végén. A Csoma-kódexbe (1638) a Dravai Névtelen műve Rusten császárról szintén a Gesta Romanorumból került: Placidus élettörténetével (AaTh 939, Haller 110) tartja a rokonságot. A Gesta Romanorum történetei később, még a 19–20. sz.-ban is forrásként szolgáltak írók, művészek számára (Mikes Kelemen, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, Vargha Gyula). A népköltészetbe prédikációk útján került történeteket már igen korán megerősítették a Gesta Romanorum ponyvakiadásai: a legnépszerűbb históriákat még a 20. sz. elején is újra és újra ponyvára tették. Maga a Hármas História népkönyvvé vált, rendkívül népszerű volt, különösen Erdélyben. → Novellameséink és → legendameséink egy részének így a Gesta Romanorum vált forrásává. Ezek közül a fent említetteken kívül az ismertebbek: Focus kovács (AaTh 929A, Haller 57), a → három jó tanács (AaTh 910B, Haller 34, 56, 103), a → remete és angyal, a (AaTh 759, Haller 80), → Sziklához láncolt Gergely (AaTh 933, Haller 81), Androclus (AaTh 156, Haller 104), → igazmondó juhász, az (AaTh 889, Haller 111), a legjobb barát, a legnagyobb ellenség (AaTh 921B, Haller 124), az elásott birkafej (AaTh 1381C, Haller 124), a → fecsegő asszony, a (AaTh 1381D, Haller 125), a világ hálája (a hálátlan kígyó, AaTh 155, Haller 174) stb. – Irod. Lázár Béla: A Gesta Romanorum és a magyar irodalom (Irod. tört. Közl., 1891); Lázár Béla: A Gesta Romanorum hatása a magyar népköltészetre (Ethn., 1891); Gesta Romanorum (Fordította Haller János, kiadta Katona Lajos, RMKT 18. Bp., 1900); Tímár Kálmán: Magyar szentek legendái és a Gesta Romanorum (Ethn., 1910); Tímár Kálmán: Párhuzamok a Gesta Romanorum történeteihez (Ethn., 1911); Katona Lajos: A Gesta Romanorum (Irodalmi tanulmányai, II. Bp., 1912); György Lajos: Tárgytörténeti jegyzetek Mikszáth Kálmán anekdotáihoz (Irod. tört. Közl., 1932); Tubach, Fr. C.: Index Exemplorum (FFC 204., Helsinki, 1969).