Fortunatus

→ varázsmese. Cselekménye: a hős (három testvér, katona, közülük a legfiatalabb) mágikus tárgyakat kap természetfeletti lénytől, lényektől, vagy örököl apjától: egy soha ki nem fogyó erszényt, láthatatlanná tevő sapkát és egy tarisznyát (dobot, botot), melyből katonák jönnek elő, vagy egy gyűrüt és láncot, mely minden kívánságát teljesíti, valamint egy repülő szőnyeget. A csodálatos tárgyakat egy királykisasszony (örömleány) elcsalja, kártyán elnyeri, a hőst (a testvéreket sorra) megvereti és kidobatja. A hős vándorútra indul. Csodálatos gyümölcsökre bukkan, amelytől szarvai (szamárfülei) nőnek (maga is szamárrá változik, bélpoklossá lesz, húsa lesorvad testéről), majd újabb gyümölcsökre (forrásvízre, fűre) talál, amelytől szarvai (fülei) lehullanak (ismét emberré változik, ép, egészségessé válik). A talált gyümölcsökkel (fűvel, vízzel) visszatér a városba, ahol mágikus tárgyait elcsalták. A leány vásárol a gyümölcsökből, szarvai nőnek. A hős mint csodadoktor jelentkezik, de csak úgy hajlandó meggyógyítani, ha tárgyait visszaadja. Ez megtörténik: a) a hős a királykisasszonyt meggyógyítja és feleségül veszi, b) a hős a leányt még betegebbé teszi és faképnél hagyja (AaTh 566; 15 vált.). A magyar epikus anyagban öt redakciója ismert: 1. a középkori Fortunatus-regény, mely nálunk a 16. sz. második felében széphistóriaként nyomtatásban, s a 19. sz. közepén ponyván is megjelent („Fortunát fiainak története és hogy mi lett végre a tündértáskából és a tündérkalapból”, Bucsánszky, ill. Rózsa K. és neje kiadása). Bár a ponyvafüzetnek a század második felében 6 kiadása is volt, szóbeli származékáról nem tudunk. – 2. a Gesta Romanorum CXX. szövege. Ez Dárius királyról és annak három fiáról, ill. a legkisebb fiú által örökölt mágikus tárgyakról (gyűrű, nyaklánc, szőnyeg) szól. Az almáktól és a víztől a leány bélpoklossá válik. Ennek egy hétfalusi csángó és egy kalotaszegi származékáról tudunk. – 3. „A három szerencsepróbáló” (Benedek Elek és Sebesi J. gyűjtése; MNGy, III.) mágikus tárgyaikat egy öregasszonytól kapják, akit vendégül láttak. Az álnok hercegkisasszony mindhármukat sorra megfosztja a soha ki nem fogyó erszénytől, a láthatatlanná tevő sapkától és a pálcától, melynek minden suhintására egy hadsereg áll elő. A redakciónak – Benedek Elek feldolgozása, meséskönyv vagy ponyvakiadás közvetítésével – egy dunántúli, Vas m.-i származékát ismerjük. – 4. A negyedik, népszerű redakció írott-nyomtatott forrása nem ismert: három testvér együtt szabadul a katonaságtól (36, 24 és 12 évi szolgálat után), ördöngős helyen állnak őrt vagy szállnak meg, természetfeletti lénytől (lényektől) soha ki nem fogyó erszényt, láthatatlanná tevő köpenyt (sapkát) és egy katonaságot odateremtő sípot (sapkát, dobot, trombitát) kapnak (→ apjuk sírját őrző fiúk). Egy királykisasszonyon kell kártyázásban túltenniük, az azonban elcsalja tőlük a mágikus tárgyakat. Világgá mennek. Almákra találnak, melyektől ökörszarvuk nő, egy másiktól lehull. Visszatérnek, drága pénzen eladják a szarvnövesztő almákat a királykisasszonynak, majd a legfiatalabb jelentkezik meggyógyítására. Előbb meggyóntatja, tárgyaikat visszaszerzi, megbünteti, majd feleségül veszi (6 változat). – 5. Valamennyinél népszerűbb „A csodamadár feje és zúzája”: AaTh 567 típussal alkotott kombináció: szegény ember arany tojást tojó madarat fog. A tojások vevője udvarolni kezd a szegény ember asszonyának, a madár közelébe férkőzik, s elolvassa a szárnyára írott szöveget, mely szerint, aki a fejet megeszi király lesz, aki a májat (zúzáját), minden éjszaka X számú arany terem a feje alatt. Megsütteti a madarat, de a szegény ember fiai a fejet és a májat (zúzát) megeszik. Világgá mennek. A vevő (a fiúk tanítója) mikor erre rájön, otthagyja az asszonyt. A jóslat beteljesedik: az idősebb fiúnak egy városban a korona a fejére száll, királlyá teszik, a fiatallal ellenben egy „szép leány” (a felesége) a májat kihányatja. Almákra lel, melyek segítségével szamárrá változtatja és körtékre, melyektől ismét emberré válik (15 változat). Az AaTh 567 típusnak vannak a magyarban a Fortunatus-típushoz nem kapcsolódó, → keretmese jellegű változatai is. Legismertebb ezek közül az AaTh 567 – AaTh 303 (AaTh 300) összetétel, mely hihetőleg a népszerű Grimm-mese (60. „Die zwei Brüder”) hatására terjedt el nálunk is. Mindkét redakció megjelent ponyván. – Fortunatus meséje az egész nyelvterületen ismert, a Székelyföldön különösen kedvelt volt a századforduló idején. A típus egész Európában népszerű, európai közvetitéssel eljutott az egykori amerikai és afrikai gyarmatokra is. A. Aarne szerint Ny-Európát, W. Liungman szerint Kisázsiát kell őshazájának tekintenünk. Az utóbbi feltételezés a valószínűbb. – Irod. Gesta Romanorum (fordította Haller János, kiadta Katona Lajos, Bp., 1900); Horger Antal: Hétfalusi csángó népmesék (Bp., 1908; MNGY X.); Aarne, A.: Vergleichende Märchenforschungen (Memoires de la Société Finno-Ougrienne, 1908); Bolte, J. –Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärehen der Brüder Grimm (I, III., Leipzig, 1913, 1918); XVI. századbeli költők művei (VII. 1566–1577., Közzéteszi Dézsi Lajos, Bp., 1930); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (II., Bp., 1960; UMNGy IX.); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961).

Fortunatus históriájának régi kiadása