gabonásverem, verem

földbe mélyített üreg a szemes gabona tárolására. Nevezik búzásveremnek is. Két formai változata van: a körte vagy köcsög alakú és a négyszögletes, sír formájú. Általában az udvarban, a ház előtt az utcán, ritkábban a kertben, csűrben, néha a ház egyik helyiségében ásták agyagos és vízmentes talajban. Gyakran a falu központjában vagy a faluhoz közel csoportosan helyezkedtek el. Ezek emlékét sok helyütt dűlőnév, helynév őrzi. A gabonásvermet általában tulajdonosaik ásták, a Felvidéken szlovák vándor kutászok, veremásók készítették. A körte alakú gabonásverem készítésekor először az 50–80 cm széles, 70–120 cm mély szájat, torkot, nyakat ásták ki, majd a öblét (hasát) mélyítették ki éles pengéjű, kapaszerű eszközzel (veremvágó, vermelő). A kiásott gabonásvermet lassú tűzzel kiégették, majd tisztítás után rozsszalmával, pelyvával kibélelték. Miután a gabonát beöntötték, a száját pelyvával, szalmával, majd agyaggal légmentesen befedték. Erre gyakran malomkövet, kocsikereket tettek, vagy nádból, deszkából kis tetőt készítettek föléje. A kisebb gabonásverem 5–8 q, a nagyobb 20–40 q befogadóképességű volt, de a nagybirtokok, városok, várak gabonásvermeibe nemritkán 50–80 q gabona is belefért. A jól lezárt gabonásveremben a magot több évig is nagyobb romlás nélkül tárolták. A sír formájú, négyszögletes gabonavermet általában szükségből készítették laza talajú, homokos vidéken (Duna-Tisza köze, Nyírség). Ezt is kibélelték rozsszalmával, pelyvával, gyakran tetővel látták el. A gabonásverem Közép-, K- és D-Európában, valamint a Földközi-tenger vidékén évezredeken át a legfontosabb és a legjobban elterjedt gabonatároló volt. A magyar nyelvterületen az Árpád-kortól a 19. sz. végéig használták. Neve a magyar írásbeliségben a 13. sz.-ban tűnt fel. A 18–19. sz.-ban a parasztgazdaságokban elsősorban az Alföldön, a Kis-Alföldön, a Dunántúl É-i részén használták, azokon a területeken, ahol nyomtattak. Korábban az erdélyi, felvidéki nagybirtokokon, városokban, várakban is így tárolták a gabonát. A parasztgazdaságokból az igényesebb gabonatárolók (→ gabonatárolás) szorították ki, zömmel a 19. sz. végén. – Irod. Haberlandt, Arthur: Die volkstümliche Kultur Europas in ihrer geschichtlichen Entwicklung (Illustrierte Völkerkunde, II/2., Stuttgart, 1926); Moszynsky, K.: Kultura ludowa slovian (I., Krakow, 1929); H. Fekete Péter: Hajdúsági búzavermek (Ethn., 1948); Ikvai Nándor: Terménytartó vermek Berettyószentmártonban (A Déri Múz. Évkve, 1958–59); Ikvai Nándor: Földalatti gabonatárolás Magyarországon (Ethn., 1966); Füzes Endre: A gabonás vermek problematikájához (Ethn., 1973).

Gabonásverem-formák: 1. Nyársapát (Pest m.) 2. Pécs-Tettye 3–4. Debrecen 5–6. Pereszteg (Győr-Sopron m.) 5–7. általános palack formájú vermek 8–19. különböző metszetű veremformák középkötött és kötött talajon 20. kútverem homokos területeken gerendákkal szűkített nyílással