gabonatárolás

1. a szálas (kévébe kötött) gabona rövidebb-hosszabb ideig való eltartása szabad ég alatt (rakodó, szérű, szérűskert) → asztagban, ill. zárt vagy félig nyitott épületben (→ csűr, pajta); – 2. a kicsépelt, szemes gabona huzamosabb elraktározása saját felhasználás (táplálkozás, takarmányozás, újratermelés) vagy értékesítés céljából. A szemes gabona tárolására évszázadok során a legkülönfélébb tárolási módok alakultak ki a magyar nyelvterületeken, melyek tipológiailag a következőképpen osztályozhatók: a) föld alatti tárolás (→ gabonásverem); b) edényben való tárolás: kivájt fatörzs (dudu, buduc, faköpű), szalmából kötött edény (kópic), vesszőkas (→ gabonáskas), szegelt vagy ácsolt láda (ferslóg, → hombár, szuszék), feneketlen hordó (kád), zsák; c) speciális különálló épület (hombár, életes ház, → szántalpas hombár, boglyakemence alakú → gabonás, → magtár); d) több célú különálló kamraszerű épület kamra, → gabonás, kástu); e) kamrába épített deszka rekeszték (hombár); f) lakóház padlásán kupacban (csomó, garmada, rakás) vagy elterítve való tárolás. Az a–b) és részben a c) típusok a jobbára önellátó jobbágygazdaságokban (19. sz.-ig), a c–f) típusok a kisárutermelő parasztgazdaságokban (19–20. sz.) voltak uralkodók. – Irod. Nagy Gyula: A gabona szemtermésének tárolása Orosházán (Ethn., 1963); Füzes Endre: A magyarországi szántalpas hombár (Ethn., 1964); Ikvai Nándor: Földalatti gabonatárolás Magyarországon (Ethn., 1966); Erdész Sándor: Gabonatároló építmények a szatmári Erdőháton (A nyíregyházi Jósa András Múz. Évkve, 1967), Füzes Endre: A gerendavázas gabonás (Ethn., 1970).

Gabonatartó kas (Szalafő, Vas m.)

Gabonatároló hombár és „kas” (Apátfalva, Csongrád m.)

Fonott, belülről tapasztott gabonatartó rekeszek a gabonásból (Kovászna, v. Háromszék m.)