gardahalászat, látott hal, tekintős halászat

A garda (lat. Pelecus cultratus), a „Balaton heringje” ősz végén, nov. elején óriási tömegbe verődve vándorol a Balatonban. A tihanyi halászbokrok ez idő tájt állandó készenlétben álltak a parton, s lesték a hegyenjárót, azt a társukat, aki a Tihanyi-hegy valamely csúcsáról, tekintőről figyelte a gardasereg megjelenését, amit lila színű folt mutatott a vízen, de jelezte a felettük csapkodó küszvágók nagy serege is. Minden hegyenjáró a maga kompániájának adta a jeleket, kabátját lengetve és különböző testhelyzeteket felvéve irányította a hajó útját, a macska, majd a háló bevetésének helyét, a kerítés idejét, módját. A halászok a szokásos öreghálóval (→ kerítőháló), → gyalommal dolgoztak, s a sikeres gardahalászat száz mázsa halat is eredményezett. 1900-ban a Balatoni Halászati Rt. megalakulásával ez az ősi tihanyi halászati mód megszűnt. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Viski Károly: Tihany őshalászata (Népr. Ért., 1932); Vajkai Aurél: Tihany (Veszprém, 1970).

Gardahalászat: a hegyenjáró jelzése (Tihany, Veszprém m.)