falusias jelleg

a magyar alföldi → mezővárosok építészeti képének egyik legfőbb sajátossága. E települések környezetük számára városi feladatokat látnak el, de Ny.-európai értelemben vett városi lakosságuk alig van. A középső, emeletes házakból álló városmagot és a félagrárövezetet leszámítva a város külső, nagyobbik részét parasztok lakják, akik foglalkozásuk szükségleteinek megfelelően falusias, utcára merőleges hossztengelyű épületekben laknak. A fogalmat először Mendöl Tibor használta ilyen értelemben. – Irod. Mendöl Tibor: Általános településföldrajz (Bp., 1963).

Kalocsa, külváros (Bács-Kiskun m., 1957.)

Falusias jellegű utcarészlet (Makó, Csongrád m.)