görög keletiek

a keleti, ortodox egyházak híveinek magyar megnevezése. Régebbi magyar megjelölésükre (19. sz. előtt) az óhitű, nem egyesült óhitű kifejezéseket használták. A görög keletiek magukat ortodoxoknak nevezik. A görög keleti felekezetének megnevezésében szereplő görög szó a keleti ortodoxia korai bizánci kapcsolataira utal, etnikumjelölő szerepe nincs. A történeti Mo.-on a századfordulón a görög keletiek közt kevés magyar nyelvű volt. Többségük a szerbek (kizárólagosan görög keletiek) és románok közül került ki. Nagy számban voltak közöttük görög, macedon, bolgár eredetűek is, akik hajdan a hazai kereskedelemben jelentékeny szerepet töltöttek be. A magyarság a bizánci és keleti kereszténység más egyházaival még a honfoglalás előtt kapcsolatba került. Az Árpád-korban az ország DK-i, D-i vidékein a keleti egyháznak állandó befolyása volt. A korai Árpád-korban már a pravoszláv egyházzal is alakultak ki kapcsolatok, részben beköltöző keleti szláv csoportok, részben a kijevi fejedelemséghez fűződő dinasztikus kapcsolatok révén. A D-i országterület folytonos keleti egyházi intézményein kívül újabbakat is alapítottak Árpád-kori királyaink (pl. István király a veszprémvölgyi apácakolostort). Noha a magyar állam a római kereszténységet támogatta, s a mo.-i tömegek óriási többségükben r. k.-ok voltak, később sem rendült meg a keleti egyház mo.-i helyzete. Még akkor sem, amikor pl. az Anjou uralkodók (különösen Nagy Lajos) a Balkánon a római egyház számára fegyverrel is igyekeztek újabb területeket biztosítani. A magyar nemzetiségű ortodox keresztények lélekszámát a hódoltság pusztítása erősen csökkentette, a 17. sz.-ban bekövetkezett unió pedig jó részben gör. kat.-sá tette. A keleti ortodox vallású nemzetiségi népesség száma a török balkáni megjelenésétől kezdve gyorsan emelkedett, mivel egyre nagyobb csoportok kerestek hazánkban menedéket. A mo.-i keleti ortodox egyház igazgatása kezdetben területi elvek szerint alakult, később fokozatosan nemzetiségi keretűvé vált. A szerb és a román ortodox egyház a 19. sz.-ban teljesen elkülönült. Ma hazánkban részben ennek következtében külön magyar, szerb és ortodox egyházi szervezet létezik. A keleti egyháznak a népi kultúrára gyakorolt hatása bizonyos pontokon a magyarság más vallású csoportjainak szokásanyagában is észlelhető. Így a magyar parasztság a nyugati egyház gyakorlatában nem élő szentek ünnepeihez fűződő szokásokat is ápolja, ilyen pl. a Dömötör-napi pásztorünnep.