habán kerámia

A habánok (→ újkeresztények) magas szintű kerámiai ismerete szoros kapcsolatot mutat az itáliai Faenza majolikájával. A magyar népi kerámiát forma-, díszítménybeli és nem utolsósorban az általuk alkalmazott technikai újdonságokkal gazdagították. Ez utóbbi szempontból a legalapvetőbb, hogy edényeiket → ónmázzal fedték; díszítményeik színei az ún. izzótűz-színek: az antimonsárga (nápolyi sárga), kobaltkék, mangánlila és a türkizszínű réz-zöld. Bár nagyobbrészt díszkerámiát készítettek, vagy csak a főúri háztartások edényszükségletét elégítették ki, gyártottak használati ólommázas és mázatlan kerámiát, pl. kályhacsempéket is. A habán kerámia stíluskritikai szempontból a következő korszakokra osztható: 1. a 16–17. sz.-i habán fajansz beleilleszkedik a mo.-i reneszánsz virágos stílusába, majd a hollandiai delfti fajansz fehér-kék stílusa a jellemző rá. – 2. A 18. sz.-ban népiesedik, és a kínai „famille verte” (amelyben a zöld szín uralkodik) stílusa érvényesül, amelynek edényein a korábban kedvelt növényi motívumokkal szemben gyakoribb a figurális motívum. A 18. sz.-i felföldi habán munkát az erdélyi magyar fazekasok utánozták, de ólommázas technikával. – 3. Az előbbi stílus folytatódik még a 19. sz. elején, amikor azonban több szlovák fazekasközpont – Modor, Stomfa – átveszi a habánok fajansztechnikáját. – A 18. sz.-ban sok késő habán tárgyat szállítottak az ország különböző területére, így Erdélybe is, ahol többek között „győri” edény néven ismerték. Az utóbbit több erdélyi magyar fazekasközpont utánozta, de → ólommázas kivitelben. Edényeik alapszíne általában fehér; a 17. sz. elején világoskék, majd sötétkék. A sárga alapszín ritka, főleg a szlovák területen fordul elő az ottani lakosság ízlésének megfelelően. – Legkedveltebb edényformájuk a tál és a tányér. A legkorábbi évszámos rácsos peremű tál 1598-ból való. A széles peremű, kis öblű tálak a 17–18. sz.-ból származnak. Olasz és delfti hatást mutatnak az ovális és a gerezdes tálak. Nagy mennyiségben készítettek korsókat is. Az első évszámos korsó 1599-ből való; az első mo.-i darab 1606-ból. Alakjuk tojásdad és gömbforma. A korábbiakat felnyíló ónfedővel látták el. Különlegesség a gerezdes testű korsó. A 17. sz. közepén jelent meg a körte idomú korsó. Jellegzetes formát képviselnek a négy-, hat- és nyolcszögletes oldalú palackok, amelyek a 17. sz.-ból valók. A legkorábbi 1609-ben készült. E tárgyakon jelenik meg először a szarvas mint díszítőmotívum. Ezen tárgyak jellegzetessége még az épületcsoportokat ábrázoló díszítmény. A habánok által készített edények között kis boros- és pálinkáshordók, valamint kézmosók és víztartók is találhatók. Patikaedényeik korábban hengeresek, később tojásdad testűek. Mesterjegy vagy monogram csak a 19. sz.-tól fedezhető fel edényeiken. – Irod. Szendrei János: A habánok története Magyarországon és a habán majolika (Művészi Ipar, 1889); Wartha Vince: Az agyagipar technológiája (Bp., 1892); Landsfeld, H.: Lidové hrnčířstvi a dŀbánkárštvi (Praha, 1950); Krisztinkovich Béla: Haban Pottery (Bp., 1962); Kresz Mária: Illusztrációk az erdélyi kerámia történetéhez (Ethn., 1973); Bunta Magda: Az erdélyi habán kerámia (Bukarest, 1973); Katona Imre: A habán kerámia Magyarországon (Bp., 1974).

Hatszögű habán fajansz palack (1667)