| halálra ítélt húga | TARTALOM | halálra való, halálra való batyu |
klasszikus → ballada. Témája: gazdag bírólányt szegény legény bálba kéret. A díszesen felöltözött leány megérkezésekor a legény felszólítja a zenészeket:
| Huzd rá, cigány, huzd rá |
| Hurod szakadtáig, kezed fáradtáig, |
| Kezed fáradtáig, Szalai Rozinak halál órájáig. |
A lány több ízben kéri, engedje el (cipője tele vérrel, ruhája testére tapadt, gyűrűje ujjába dagadt), de az nem engedi, mert ha hozzá nem adják, másé se legyen. A leány halála után a szülőket (vagy csak az anyát) megátkozza a ballada (→ átokdal). A változatok egy részében a legény is meghal. A ballada újabb variánsai a legényt állítják bírói ítélet elé. – A halálra táncoltatás középkori büntetésforma; balladabeli megjelenése nincs összefüggésben a haláltánccal. A lány ily módon való büntetésének oka legtöbb esetben a két fiatal közti társadalmi különbségből fakadó konfliktus. Egyes variánsokban szerelmi féltés az ok. Előfordul, hogy természetfeletti lény jelenik meg a leány kedvesének képében. A halálra táncoltatott lány egyike a poétikailag jól felépített, hatásos balladáinknak. A ballada dallama többnyire új stílusú, giusto. A halálra táncoltatás motívum ismert az angol népköltészetben (Child: English Scottish Popular Ballads, Boston, 1954. 73. sz.), ahol az egymástól elválasztott szeretők a halálba menekülnek; a francia (D’Harcourt 99. sz.), a dán, német, olasz stb. folklórban különböző tartalomba ágyazva. – Irod. Vargyas Lajos: Researches into Mediaeval History of Folk Ballads (Bp., 1967); Kriza Ildikó: Halálra táncoltatott lány (Bp., 1967).