átokdal
a → kívánságversek Európa-szerte ismert fajtája, amely a rossz kívánságokat erős imperativusszal, epikus részletességgel sorolja fel. Antik irodalmi mintája Ovidius Ibis c. költeménye. A magyar irodalomban biblikus témával Szkhárosi Horváth Andrásnál (1517), személyes bosszútól ihletve a 17. sz.-ban, Balassi Bálint Átok c. versében bukkan fel. Szerelmi átokdalt a 17–18. sz.-i kéziratos énekeskönyvekben találunk először. A kéziratos énekeskönyvek átokverse egy nő átkait tartalmazza, aki Cupido névvel jelölt csábítóját a gyűlölet és a bosszú kitöréseivel halmozza el. Lírai népköltészetünkben viszonylag kevés a kifejezetten átokdal típusú, funkciójú dal, többnyire a szerelmi panaszok, kesergések betétjeként, a szerelmi búcsúdalok csattanójában találunk átkozódó sorokat, kifejezéseket. Pl.:
| Esteleldik, a nap halad, |
| Tőlem a rózsám elmarad. |
| Esteledik, a nap nyugszik, |
| Tőlem a rózsám búcsúzik. |
| Nincs szívembe nyugodalom, |
| Mert elhagyott a kegyetlen. |
| Verje meg őtet az Isten! |
| Vár’ meg vár’ meg, te kegyetlen, |
| Mert megver téged az Isten! |
| Verjen is meg azt kívánom: |
| Szeretetlen társat adjon; |
| Lelked vele ne nyugodjék. |
| Bágyadt tested ne aludjék; |
| Szíved rólam gondolkozzék; |
| Lábad akárhol sétáljon, |
| Szemed mind utánam járjon. |
| Szemed akárkit szeressen, |
| Szíved engem ne felejtsen! |
Népdalaink átkai gyakorta a szerelmet tiltó szülők (főképpen az anya), az irigyek, ill. a szeretetlen társakat összeeskető pap ellen fordulnak:
| Verje meg az Isten a szeretőm anyját, |
| Mért tiltja előllem az ő kedves fiát!? |
| Verje meg, verje meg, vetetlen ne hagyja, |
| A falu közepin csuda essen rajta! |
| Úgy hulljon a húsa, mint a fa levele, |
| Úgy folyjon a víre, mint a Duna vize |
| Hogy az egisz világ járjon csudájára, |
| Bőlcsőbélyi gyermek emlíkezzen rája! |
Népdalainkra valószínűleg hatással vannak epikus népköltészetünk átokdal formulái, melyeket – így pl. a Fehér László c. népballadánk becsapott leányhősének átkát – több-kevesebb változtatással lírai dalainkban is megtaláljuk: „Mosdóvized vérré váljon, / Kendőruhád meggyulladjon, / Az kenyered kővé váljon, / Az ég téged meg se áldjon!/”. A szerelmi átkok hasonló formájával a népi → verses levelekben találkozunk. A szerelmi vagy egyéb természetű bosszútól fűtött átkokon kívül ismerünk ún. tréfás átokdalokat is, ezek egy-egy alkalmi, mulattató dal, vers betétjeként jelennek meg, többnyire a lakodalom költészetében. Funkciójuk az, hogy képtelen kívánságaikkal nevettessék meg a hallgatóságot. A szerelmi dalokon kívül → katonadalokban, → amerikás dalokban, → betyárdalokban, gúnydalokban, → kubikosdalokban és → szolgadalokban is találkozunk átkokkal; az utóbbiak átkai a legkeményebbek. A → csúfolók és → párositók átkai inkább tréfás jellegűek. – Irod. Havas Adolf: Glosszák a Komáromi énekeskönyvhöz (Egy. Phil. Közl., 1900); Eckhardt Sándor: A Szendrői hegedősének (Irod. tört. Közl., 1954).