kupa

1. felfelé szűkülő, hengeres, dongákból készült faedény, oldalán fából való nagy füllel. Szállítása rendszerint kézben, ritkán vízhordó rúd segítségével történt. A kupa fa-, réz- vagy vasabronccsal készül. Készítői általában bodnárok (→ kádárok), kisiparosok, ill. háziiparosok (székelyek, mócok stb.). Fenyőfából készítik, oldalát karcolt vagy égetett díszekkel szokták ellátni. A kupa elsősorban az ivóvíz szállítására, tárolására szolgált a lakóhelyen belül. Mérete igen változatos, különösen Erdélyben, ahol kisebb, meregetőkupák is vannak 2–5 liter űrtartalommal. Abaúj-Zemplénben 10–15 literes, enyhén hasasodó kupát használtak a 20. sz. első évtizedeiben. Azóta felváltotta a zománcozott bádogkupa, a vödör. – A kupa a Dunántúlon nem ismeretes az utóbbi évszázadban, az Alföldön is csak szórványosan bukkan fel, főleg kanta néven. A Felföldön kárt, kártika (palócok), kártyikó (Nyitra-vidék), ill. kupa néven található meg (Abaúj-Zemplén). Kártya, kártyus, kártus elnevezés alatt napjainkig több méretben és rendeltetéssel használatos faedénytípus Erdély egész területén ismert. Kofa, ill. rücső néven tűnik fel Szatmárban, Szilágyban, kárticka a moldvai csángóknál. – A kupa latin eredetű szó, korai átvétel, de ’faedény’ jelentése csak a 16. sz.-ban tűnik fel. Ugyanakkor jelenik meg nyelvünkben a tárgy két német eredetű elnevezése, a kárt és a kanta is. Minden bizonnyal a bodnár-, kádár- és más faedénygyártó kisipar német eredetű képviselői révén honosodtak meg. – 2. Folyadék és szemtermény mérésére szolgáló mérőedény, ill. mértékegység. A kupa mint űrmérték vidékenként változó, leggyakrabban 2, ritkábban 1 → icce nagyságú volt. – Irod. Paládi-Kovács Attila: Paraszti bortermelés néhány abaúji faluban (Debrecen, 1967).