kunyhótársaság

→ bandában dolgozó idénymunkások együtt háló csoportja, mely saját készítésű ideiglenes hajlékban alszik. E szállásközösség rendszerint kisebb létszámú a bandánál és nem teljesen azonos az élelmezési közösséggel, a → szakácspartival sem. Az idénymunkások többsége mindig is hevenyészett pihenőhelyen vagy a munkaadó által rendelkezésre bocsátott tömegszálláson húzódott meg: a kisebb csoportok tagjai egyénileg, párban, családostul, a nagy létszámú bandák (pl. a summások) a tömegszállásokon pedig nemek és korcsoportok szerint elkülönülve aludtak. Elsősorban családi együttesek (→ dinnyések, → dohánykertészek, vákáncsosok stb.) és kisebb homogén férficsoportok készítettek kunyhókat. A favágók (→ favágó banda) ún. egyes kunyhójában egy munkapár, a kettősben 4 személy aludt; elvétve építettek 6, néha 8 személyes szállást is. A munkapárok egymás mellett aludtak, a kunyhó két oldalán és végén arányosan osztódtak el; az egyéni fekhelyeket hasábfákkal választották el egymástól. A kunyhó a helyszínen található anyagokból, közös erővel készült. A nagyobbnak középütt volt a bejárata, bent középen égett a tűz is; ezt felváltva táplálták. A legidősebb munkás vetett véget a szónak, ő kelt elsőnek is, a többiek pedig egyszerre. A → kubikos kunyhótársaság valamivel változatosabb: gyakori volt a 2–3–4, valamivel ritkább az 5–6–8–12, kivételes a 14–16 személyes típus. Az anyagokat a helyszínen szerezték be, mindenki adott hozzá egy-egy gyékényponyvát vagy kátránypapírt, s a kunyhót közösen építették fel. A 3–4 személyesnek egyik végén, a 6 személyesnek középütt, a még nagyobbaknak a két végükön volt a bejáratuk. Bent kétoldalt és lábbal egymásnak sorakoztak az egyéni fekvőhelyek, valamint a fejnél a polcok, kint pedig a közös tűzhely, a verem és a szerszámok helye. A kubikosok vállalati barakkokban, a → kordérakók barakkistállókban is laktak; utóbb már a magánházaknál történt elszállásolás volt a gyakoribb. A summásokat rendszerint valamilyen uradalmi épületben (ököristálló, birkahodály, sertésól stb.) szállásolták el, lehetőleg az egész banda egy fedél alá került. Valósággal kaszárnyai fegyelem (ébresztő, szobarend stb.) alakult ki, volt külön szállásparancsnok is. Az elkülönülés nemek, korcsoportok és családi állapot szerint történt. – Irod. Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961).