kordérakó, kocsirakó, kocsihányó, kordéhányó

a → kubikos egyik típusa, aki a lovas → kordét rakta meg földdel. (Másik típusa a talicskás kubikos.) Hivatásos kubikos csak szükségből fanyalodott erre a munkára, a többség alkalmi munkásokból került ki; ez utóbbiak rendszerint napszámot (→ napszámosmunka) kaptak, és a → kordésgazdáknak is kevesebb bajuk volt velük, míg a szervezett kubikosok szakmánybérben (→ szakmánymunka) igyekeztek dolgozni. A kordérakók között sok volt a → baráber. A kordésmunka jóval nehezebb a talicskásnál: jól szervezett kordéváltás esetén két-háromszoros teljesítményt kell nyújtani. Egy-egy kordét átlagosan két-három munkás rakott: egy vagy kettő fent dolgozott a gödörparton, egy pedig lent rakta a kordéra a szétszóródott földet. Ha a munka nehézsége megkívánta, szabályos időközönként (pl. a megrakott kordék száma szerint) váltogatták egymást. A kordérakó munkások éppúgy maguk gondoskodtak szállásról és élelemről, mint a talicskás kubikosok. (→ még: kordésgyerek, → kordéskocsis, → rakodómunkás) – Irod. Katona Imre: A kubikos kordé és a kordésmunka (Ethn., 1961).