kvintváltás

transzponáló szerkezeti elv, melynek alapján a dallamstrófa két szakaszból áll: a második nem más, mint az elsőnek egy kvinttel lejjebb való megismétlése. Az eljárásmódra népzenénkben Kodály és Bartók lett figyelmes; Kodály foglalkozott vele behatóan egy sor feltűnően egyező magyar és cseremisz dallammal kapcsolatban. Ezek a szerkezetet tiszta pentaton rendszerben és oly számos típusban valósítják meg, hogy a jelenséget a két népzenecsoportra különösen jellemző sajátságként kell számon tartanunk. A kvintváltás különben úgyszólván a világ minden táján jelentkezik, főként részlettranszponáló formában (pl. a strófa 2. és 4. sora van kvintviszonyban), ill. olyan csökevényes fázisban, ahol a kvintviszony már csak a sorok zárlataiban vagy egy-egy fordulatában ismerhető fel. A kvintváltásnak csak látszólag ellentétpárja az a szerkezet, melyben a dallam 1. sora vagy közvetlenül, vagy a későbbiekben egy kvinttel magasabban ismétlődik meg (AA5A5A, AA5BA); a kvintviszony a kvintváltás ereszkedő szerkezetével szemben nem emelkedő, hanem íves szerkezetet teremt, ill. nyitó és továbbvivő szerepű, mint a középkori monódia (→ egyszólamúság) típusaiban. – Irod. Szabolcsi Bence: Népvándorláskori elemek a magyar népzenében (Ethn., 1934); Kodály Zoltán: Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében (Pécs, 1935); Papp Géza; Über die Verbreitung des Quintwechsels (Studia Musicologica, 1966).