lépőcsapda

egy-másfél méter hosszú, 30–40 cm széles, 10–20 cm vastag fahasáb, amelynek közepébe nyílást vágnak, s abba kétszárnyú ajtót helyeznek. Az ajtót alulról a fatörzs végébe illesztett két párhuzamos rugalmas ág tartja zárva. A lépőcsapdát az ajtót szorító ágakkal lefelé a földre fektetik, száraz levéllel, avarral leplezik, köréje csalétket helyeznek. Ha a vaddisznó, róka, farkas rálép az ajtóra, azok az állat súlya alatt szétnyílnak, de a rugalmas ágak miatt nem billenhetnek lefelé. Mivel az ajtók felfelé sem nyílhatnak ki, az állat lábával az ajtónyílásba szorul. – A lépőcsapdát a Zempléni-hegyekből, a Sárközből, a hunyadi románoktól, a kárpáti ukránoktól, a lengyelektől ismerjük. Íro., Skócia, Svédo., Dánia, Lengyelo., Olaszo., Jugoszlávia területeiről, különböző észak-német vidékekről a bronzkortól kezdve nagyszámú archeológiai lelet tanúskodik a lépőcsapda ősi használatáról. Bronzkori lépőcsapda a mai Burgenlandból (Tarcsa) is előkerült, ami bizonyítja, hogy a Kárpát-medence térségében is ősi vadfogó eszköz. Középkori német törvények, a 12. sz.-tól francia, spanyol vadászkönyvek gyakran leírták, ábrázolták a lépőcsapdát. Az okleveleinkben is előforduló pedica valószínűleg lépőcsapdát jelent. A Fertő-tó burgenlandi vidékéről a lépőcsapda tüskésgyűrűs változatát ismerjük, amelyet a vadorzók – földbe vájt mélyedés fölé helyezve – szarvasfogásra vetettek meg. A szlovákoknál a tüskésgyűrűs lépőcsapdának megfelelő hegyes nyársakkal készült keretet helyeznek a nyúlvermek fölé. A keret befelé álló nyársai, tüskéi akadályozzák az állat kiszabadulását. A tüskésgyűrűs lépőcsapdák Afrikában, Belső-Ázsiában, a Kaukázusban ismeretesek, s használták a régi görögök, rómaiak is. A csapdatípus előfordul a dobrudzsai tatároknál. Tüskésgyűrűs lépőcsapdát ábrázol néhány D-franciao.-i, szaharai paleolitikus barlangi, ill. sziklarajz. – Irod. Lindner, K.: Geschichte des deutschen Weidwerks (Bd. II. Die Jagd im frühen Mittelalter, Berlin, 1940); Bednárik, R.: L’udové pol’ovníctvo na Slovensku (Turč. Sv. Martin, 1943); Moszyński, K.: A vadfogó csapdák fejlődéstörténetének néhány kérdése Közép-Európában (Műveltség és Hagyomány, 1960); Katona Imre: Sárköz (Bp., 1962); Pittioni, R.: Eine Tret-Falle aus Bad Tatzmannsdorf, Burgenland (Burgenländische Heimatblätter, 24. Jhg., Eisenstadt, 1962).