lépő

1. a sárközi-dunamenti leánykörtánc első, lassú része. Egyéb elnevezései: alszegies lépő, babázás, belépő, csillegő, fiatalos belépő, katolikusos lépő, lépés, öreges belépő. A leányok egyszerű vagy derék előtt keresztezett kézfogással zárt kört alkotnak. Egyszerű sétálólépésekkel a napiránnyal megegyezően lassan forgatják s közben szűkítik és tágítják a kört. A lépő fajtái zenei, metrikai-ritmikai és lépéskülönbségek alapján: 1. Az öreges lépőt (Sárköz) aszimmetrikus ritmusú (5/8-os), tripodikus, 11-szótagos dallamok kísérik. A néhány lépő-nótához számtalan lírai szövegstrófa kapcsolódik. – 2. Az alszegies vagy katolikusos lépőt (Sárpilis) gyorsabb (Mm. = 100–110) 4/4-es, alkalmazkodó ritmusú új stílusú dallamokra táncolják. – A lépő a sárközi-Duna menti karikázók különböző fejlettségű típusaiban más-más táncrésszel kapcsolódik. Legrégibb formájában az ún. → futóval, a régi és újabb karikázók átmeneti típusában a lassú lépő és a gyors futó rész közé a csárdásszerű rész ékelődik. A legújabb, általános karikázó típusból a lépő már hiányzik. (→ még: karikázó) – Irod. Katona Imre: Sárköz (Bp., 1962); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi-dunamenti táncok motívumkincse (Bp., 1964); Martin György: Volkskunde und Volkskultur (Wien, 1968); Martin György: A magyar leánykörtánc. Régi táncaink kelet-európai kapcsolataihoz (Táncműv. Ért., 1969). – 2. → hágcsó