futó

a leánykörtánc gyors (Mm. = 160–212), második, néhol (Sárköz) harmadik része. Egyéb elnevezése: forgatós, forgós, penderedő, sendergő, sergés, ugró. Az ún. futó- vagy ugrónóták (a D-Dunántúlon) régi stílusú, egyenletes negyedelő ritmusú, 7- és 8-szótagos dudanóták. Újabban az új stílus, a népies műdalok és a friss csárdás zenei hatása egyre erősebb. – A leányok derék mögötti (általános) vagy elölkeresztezett kézfogással (Sárköz) alkotnak zárt kört. A gyors forgás a régibb → karikázókban (D-Dunántúlon) rendszerint napirányú, az újabb, általános karikázókban kétirányú. Egyetlen motívuma – a forgó vagy futólépés – a vidék friss csárdásának megfelelően lent- (Dunántúl) vagy fenthangsúlyosan (Tiszántúl) hullámzik. (→ még: lépő, → sergés) – Irod. Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi Táncok (Bp., 1954); Martin György: Bag táncai és táncélete (Bp., 1955); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi-dunamenti táncok motivumkincse (Bp., 1964); Martin György: A magyar leánykörtánc. Régi táncaink kelet-európai kapcsolataihoz (Táncműv. Ért., 1969. 3. sz.).

Futó táncírása

Futó táncírása