levélsíp

egyetlen ruganyos lemezből – levélből, nyírfahéjból, cseresznyefahéjból stb. – álló aerofon hangszer. Két alapváltozatát: zajkeltésre (madárhang-utánzásra) és dallamjátszásra használják. – a) Legegyszerűbb formája a lapos fűszál, amit a játékos lapjával két hüvelykujja közé szorít. A hüvelykek között feszesen álló, élével kilátszó fűszálra erőteljesen rá kell fújni: madár-rikoltásszerű éles hang keletkezik. A fűszálat két fadarab közé is ki lehet feszíteni; ilyenkor a megszólaltatás módja a szájharmonikázáshoz hasonlít. É-Dunántúlon vastagabb, hajlékony vessződarabból is készítenek, levélsípféle eszközt úgy, hogy a négyszögletesre faragott vesszőt – miután egyik felén az oldalából vékony nyelvet hasítottak –, a két végéről összehajlítják, összecsukják, mint a bicskát; a két szár közé szorított nyelv ugyanazt a szerepet tölti be, mint a lapos fűszál a hüvelykujjak között. Ezt az eszközt bébicnek nevezik. – b) A dallamjátszásra használt levélsíp neve a nép közt levél (ha egyszerű növényi levél), nyírfasíp, cseresznyefasíp, meggyfahajsíp, kéregsíp, kalkucs (= kaucsuk, celluloid), aszerint, hogy anyaga miből származik. A fiatalabb nyírfa, meggyfa stb. kérgének belső rétegéből vagy akár fényképezőfilmből kivágott lemezből kb. 2x4 cm-es macskanyelv formájú darabkát szabnak ki, s ezt legömbölyített végénél esetleg kissé még megvékonyítják. Megszólaltatás céljából a játékos úgy szorítja a lemezt összezárt ajkához, hogy a lemez lekerekített és vékonyított vége szabadon rezeghessen. Ezután az ajkai közti keskeny résen úgy fúj rá a lapra, hogy a levegő a lemez szabad vége felőli ajka és a lemez között távozzék s ezt megrezegtesse. – A levélsípokkal előállítható hangterjedelem egy, legfeljebb másfél oktáv. Az alaphang d” körül van. A hangszín az esz-klarinét magas regiszteréhez hasonlít. Csak férfiak – főleg pásztorok – használják, leginkább magányos időtöltés eszközeként. Nem ritka az olyan eset, hogy a játékos szájban tartható levélsípon játszik (a jelzettnél kisebb méretre szabott lemezt alsó ajka és alsó fogsora közé szorítja, hogy annak csak a felső ajakhoz simuló lekerekített része látszik ki), s ezzel egyidejűleg citerázik, hegedül vagy harmonikázik. Előfordul, hogy lakodalomban vagy bálban valaki beáll a cigányzenészek, esetleg a rezesbanda közé, és levélsípon „klarinétozik”. (→ hangszeres együttes) – A levélsípot Európában és Európán kívül más népek is ismerik. – Irod. Takács Lajos: Síp cseresznyefa héjából (Népr. Közl., 1956); Sárosi Bálint: Die Volksmusikinstrumente Ungarns (Leipzig, 1967).

Levélsíp