lippentős

a friss → csárdás egyik legjellemzőbb motívum-típusa, aminek karakterisztikus vonása a forgást megszakító, térdhajlítással párosuló terpeszállás. A szimmetrikusan vagy azonosan ismétlődő, 4/4-es motívum a magyar nyelvterület nyugati részén a , vagy ritmusú bukós, s a harmadik negyedre esik a mozgást megszakító mártogatós, kukorgós. Az ország keleti részén és Erdély egyes területein a , vagy ritmusú félfordulós (félugrós, kicsapós stb.) az általános, amelyben a negyedik negyedre esik a hajlítás. A 19. sz.-i források is a friss magyar, ill. friss csárdás egyik szembeötlő vonásaként említik ezt a mozgástípust, s ezt a fogalmat fedi eredetileg lejt szavunk (Czuczor-Fogarasi: „lejtő táncz, amiben a táncos mintegy buktatja magát”), valamint a 17. sz.-i gyökkentés kifejezés. – Irod. Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Szentpál Olga: A csárdás. A magyar nemzeti társastánc a XIX. század első felében (Bp., 1954); Lányi Ágoston: Lippentős (Tánctud. Tanulm., 1961–62, Bp., 1962); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi-dunamenti táncok motívumkincse (Bp., 1964).

Lippentős táncírása

Lippentős táncírása

Lippentős táncírása

Lippentős táncírása

Lippentős (Madocsa, Tolna m.)

Lippentős (Madocsa, Tolna m.)

Lippentős (1934, Őrhalom, Nógrád m.)

Lippentős (1934, Őrhalom, Nógrád m.)