| Magyar Néprajzi Társaság | TARTALOM | magyar nóta |
a magyar népzenekutatás központi szövegközlő kiadványsorozata. Kiadására Bartók Béla és Kodály Zoltán 1913-ban tettek javaslatot a Kisfaludy Társaságnak, de azt csak 1933-ban határozta el az MTA. Bartók Béla 1934-től az MTA kérésére felmentést nyert a Zeneművészeti Főiskolán a tanítás alól, hogy sajtó alá rendezhesse a Magyar Népzene Tárát. Munkatársai voltak Rácz Ilona és Kerényi György. Munkáját Amerikába távozása után 1940-től Kodály Zoltán folytatta 1942-ig, nyugdíjazásáig, hivatalos megbízásként, majd öntevékenyen. A Magyar Népzene Tára kiadásra előkészítése 1943-tól a háborús események miatt kényszerűen szünetelt, csak 1949-től folytatódhatott érdemlegesen. Kodály Zoltán a Magyar Népzene Tára szerkesztőségébe maga köré gyűjtött népzenekutatókat. Belőlük alakult meg 1953-ban a → Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja, mely a sorozat kiadását tovább folytatta. A kiadványsorozat első 6 kötetét a szokásdallamok közlésére szánták, hogy megkönnyítsék az alkalomhoz nem kötött dallamok elrendezését. Bartók és Kodály 1913-as kiadási terve kereken 8000 dallamot vett tekintetbe; az 1950-es évek új gyűjtési lehetőségei alapján a kb. 25 kötetes sorozat kereken 20 000 dallamot adhat közre. A sorozat iránt már a két neves szerk. miatt is nemzetközi érdeklődés mutatkozott; ezért az V–VI. kötet már kétnyelvű (magyar–angol) kiadásban jelent meg. A nagy kiadványsorozat szisztematikus dallambeosztása (Járdányi Pál tervezésében) a VII. kötettől kezdve érvényesül. A kötetek technikai szerkesztője Pál Máté. A Magyar Népzene Tára megjelent kötetei: I. Gyermekjátékok (szerk. Kerényi György, Bp., 1951, 2. kiad. 1957); II. Jeles napok (szerk. Kerényi György, Bp., 1953); III/A. Lakodalom (szerk. Kiss Lajos, Bp., 1955); III/B. Lakodalom (szerk. Kiss Lajos–Lugossy Emma, Bp., 1956); IV. Párosítók (szerk. Kerényi György–Járdányi Pál, Bp., 1959); V. Siratók (szerk. Kiss Lajos–Rajeczky Benjamin, Bp., 1966); VI. Népdaltípusok (szerk. Járdányi Pál–Olsvai Imre, I., Bp., 1973).