magyar szabó

az olyan mesterember, aki a 18. sz. második fele óta elsősorban sötét színű posztóból szabott és varrt magyar férfiöltözetet: csizmanadrágot, mellényt, dolmányt, mentét (utóbbit esetleg nőknek is). Munkájára a hagyományos szabásformák és a zsinórdísz volt jellemző. Gombkötő által készített sujtással, zsinórral, gombokkal vagy ötvösművű fémgombokkal látta el készítményeit. A varrógép elterjedése után a díszesebb népviseletű helyeken a zsinórdísz mellett, majd helyett fekete vagy színes cérnával géptűzést alkalmazott a magyar szabó. A ruhadarabokat a 20. sz. elejéig (paplanvarrásos) vattatáblákkal bélelte. A magyar szabó lényegében a korábbi nemesi öltözékeket terjesztette a parasztság körében a 19. sz.-ban és lassanként paraszt magyar szabó lett belőle (→ szabó).