marázsaháló

25–30 m hosszú, 1,5–2 m széles, vékony fonálból kötött, súlyozás nélküli könnyű háló, melyre 8–10 szemenként (ami egy ütés) rövid zsinegen cötkényből hajlított, háromszög alakú füleket kötnek. (A cötkényt – lat. Euphorbia palustris, ,kutyatej’ – zölden megszedték, amikor megfonnyadt, háromszög alakúra hajtották s így száradt tovább.) A felkötözött cötkényeket egy zsinegre (marázsapalló, alaccság) fűzik fel; csónakról vízbe eresztik a hálót, s a zsineget két karó között kifeszítik, hogy a háló vízszint lebegjen. A csendes állóvizekben, kiöntésekben rakták le a marázsahálót, mely az → állítóhalászat fogási elve szerint működött. Némely vidéken gyékényből hajlított, ill. – újabban – fémkarikák helyettesítik a cötkényt (Velencei-tó: pótás cérnaháló, karikás cérnaháló). A marázsaháló a Tiszán (a kecskeméti Tisza-szakasztól lefelé), szórványosan végig a Duna mentén (különösen a jelentősebb állóvízzel rendelkező vidékeken, így a Dráva-szögben) és a Velencei-tavon használatos. Feltűnő, hogy a Tiszán egységesen marázsaháló a neve (bár a → méthálóval való összefüggése nem tisztázott), a Dunán viszont a marázsaháló terminológia mellett vidékenként más elnevezése van (szackán, lesháló, meslenc, bibla, metica, feketeháló, svarckarn, pokolháló). Szórványosan nádfalból is készítettek marázsát. – A marázsaháló a 18. sz. elejétől adatolható, bár bizonytalan, hogy a szó és a tárgy azonosítható-e. Az eszköz eredete tisztázatlan. Jankó János ugyan egyértelműen a magyar halászat D-Oroszo.-ban átvett elemének tekintette, de az érvelésének alapját képező etimológia nem kellően megalapozott (a szláv eredetű szó forrása nem az orosz, mint Jankó hitte), a tárgy eredeztetése is kérdéses. A nyelvészeti kutatások a marázsa szó kétirányú átvételét feltételezik (a szerb-horvátból, ill. román közvetítéssel valamelyik szláv nyelvből). A szó kettős átvételét látszik támogatni, hogy Erdélyben ismert ugyan halászati műszóként a marázsaháló, de más eszközök neveként (Háromszékben ,rekesztőháló’ jelentésben, a marázsaháló mellett merezse, mrázsa, brázsa alakban; ill. ,szárnyas hálóvarsa’ jelentésben; → vezetőháló). A feltűnően sokféle dunai elnevezés szintén bizonytalanná teszi a honfoglalás előtti eredetet, sokkal inkább újabb kori terjedést sejtet. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Gönyei Sándor: A Drávaszög néprajzi elkülönítése, a Drávaszög halászata (Pécsi Városi Múz. Ért.-je, 1942); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965); Szilágyi Miklós: Halászat (Tápé története és néprajza, Tápé, 1971).

1. marázsakaró, 2. marázsapalló vagy marázsaderék