Mária-legendák

→ Mária életéről szóló apokrif → legendák és → mondák. Főbb témacsoportjai: Mária születése és gyermekkora, Mária eljegyzése (jegygyűrűje), Jézus születése, menekülése Egyiptomba (Szentcsalád legendák, Mária földi vándorlása, fiát kereső Szűz Mária, Mária halála). Elterjedtségük és népszerűségük a r. k. egyháznak a középkor elején kialakult Mária-kultuszában rejlik. – A legelső Mária-legendákat tartalmazó gyűjtemény Kisázsiában az i. sz. 2. sz.-ban keletkezett Tamás protoevangélium, amelyre később Jakab evangéliuma épült. Ez utóbbi jutott el Európába. Az európai latin nyelvű legendairodalom a Mária életére vonatkozó bibliai szövegrészeket ennek alapján kiegészítette. Temesvári Pelbárt igen népszerű prédikációgyűjteménye, a Stellarium úgy állítja elénk Mária alakját, mint a korabeli apácák kegyes példaképét, akinek mindennapi teendői, ájtatosságai a kolostori élet rendjét tükrözik. A Mária-legendák burjánzása századokon át tartott irodalomban és szájhagyományban egyaránt. A középkori eretnekmozgalmak az apokrif evangéliumokat, legendagyűjteményeket igen erősen népszerűsítették. Nálunk főleg a K (Balkán, Bizánc) felől érkező hatások érezhetők. Az egyház a Mária-legendákat mindmáig megtűrte, hellyel-közzel maga is terjesztette. Búcsújáróhelyeken, kegyhelyeken a legutóbbi időkig ismeretesek voltak a Mária életéről szóló verses ponyvák, elmélkedések. A r. k. (elvétve ref.) asszonyok, lányok eszményképe volt Mária, életüket minden vonatkozásban hozzá igazították. Ez tükröződik a népi Mária-legendákban is. Legnépszerűbbek azok az elbeszélések, amelyekben Mária parasztasszonyként jelenik meg. Pelenkát, ruhát mos (→ szombati napsütés), ebédet főz családjának (angyalok segítségével), hét szoknyát visel (az asszonyoknak csak annyi a havi vérzésük, amennyi Mária hetedik szoknyáján átütött). Hozzá fogható asszonyi szépség nincs. (Arra az asszonyra, aki azt mondta magáról: Szép vagyok, mint Szűz Mária! – nyomban elrettentő büntetés várt.) Hasonlóan járt mindenki, aki valamilyen vonatkozásban Máriához mérte magát. Népszerűek a szenvedéséről, meneküléséről szóló legendák is. → Eredetmagyarázó mondáink egy része is hozzá kapcsolódik; a szépség szimbólumaként rendszerint virágok keletkeznek tiszteletére. (Születésének éjjelén keletkezett a talyigavirág, mikor Jézust szülte, a mocsárd, Egyiptomba menekülése közben könnyeiből a gyöngyvirág, hajszálaiból árvalányhaj, a Kisjézus mosdóvizéből a nefelejcs stb.). Egész élete fia szolgálatában telik. A kisgyermek Jézus paradox döntéseibe is belenyugszik. (Annak a lánynak jósol Jézus földi boldogságot, aki durván megtagadja a segítséget a gyermekét cipelő, fáradt Máriától s fordítva, a készséges leánynak elrettentő sorsot szán.) Életének fájdalmas eseményei is megfogalmazást nyernek a népi Mária-legendákban. Mária alakja gyakran jelenik meg a Krisztus földi vándorlásairól szóló legendákban is. (→ még: legendaballada, → Mária-ének) – Irod. Horváth Cyrill: Nemzeti irodalmunk a reformációig (Kath. Szle, 1891; Grafenauer, Ivan: Bogastvo in ubostvo v slovenski narodni pesmi in irski legendi (Ljubljana, 1958).