maxima

olyan → közmondás, amely erkölcsi szabályként alkalmazható az élet különféle helyzeteire, egy adott társadalomban érvényes általános igazságot fejez ki. Pl. A föld anya, a víz mostoha; Ki a földön ül, nem nagyot esik; Mit mással cselekszel, azt várjad fejedre; Olyan az ember, amilyen a munkája; Nem tudja az ember, kiben mi lakik; Sólyom madárnak nem lesz galamb fia; Ahány ember, annyi természet; Nincs oly rossz kert, melyben jó is ne teremne; Mindennek megvan a maga ideje; Aki sokat esküszik, kevés igazat mond. Közel áll a → szentenciához. – Irod. Erdélyi János: Magyar közmondások könyve (Pest, 1851); Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások (Bp., 1896); O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások (Bp., 1966); Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1969).