máz

a kerámiatárgyak üvegszerű, színtelen vagy fémoxidokkal színezett átlátszó (→ ólommáz) vagy át nem látszó (→ ónmáz) bevonata vagy díszítő anyaga. A mázolás után a megfelelő hőfokon kiégetett tárgy a máz révén üvegesen csillogó felületet kap, szilárdsága növekszik, és mivel az agyag apró likacsait eltömi, alkalmassá válik folyadékok tárolására. – A különféle mázak használata az ókori keleti kultúrában már ismert volt. A római birodalom keleti tartományainak fazekasai is alkalmazták a máz egyik fajtáját, s tőlük terjedt el a távolabbi nyugati tartományokba, így Pannóniába is. Európában a középkor óta ismert és általánosan alkalmazott mindkét fajtája. A magyar fazekasok az ólommázat a késői középkor óta ismerik. Mátyás udvarában az ólommázat és az ónmázat is művészi fokon alkalmazták, az utóbbi azonban csak a 16–17. sz.-ban lett közkedvelt a habán fazekasok (→ habán kerámia) működése nyomán. – Irod. Wartha Vince: Az agyagipar technológiája (Bp., 1892).