| mazurka, lengyelke, mazur | TARTALOM | mecsár |
mécs, mécses
zsiradékkal, olajjal táplált kanócos, edényszerű világítóeszköz. Tájnyelvi változatai: fösvény, pillogó, pillancs, pilács, szegényke. Több típusa alakult ki, vált széleskörűen használttá. A legegyszerűbb mécs törött cserépedény aljának vagy cseréptálnak a felhasználásával készülhetett házilag. Kisiparosok készítették cserépből, vasból, vas- vagy rézlemezből a mécseket. Ezeknek oldalán, peremén a mécs belének, kanócának megtámasztására csőrszerű orrot képeztek ki, maga a mécs teste továbbra is tálszerűen nyitott maradt. Célszerűbb megoldásúak voltak az ún. torkosmécsek, amelyek orrába fémlemezből a mécs belét magában foglaló, hengerszerű torkot képeztek ki és illesztettek be, amely a kanócot megfelelően tartotta. A nyitott mécsek alá a bennük levő folyékony zsír, olaj lecsepegésének megakadályozására tányérokat alakítottak ki, ezek egyben a mécs talpául is szolgáltak. Zárt tartályú mécseket is készítettek, hogy az olaj és a folyékonnyá váló zsír lecsorgását, elfolyását megakadályozzák. A mécsek kézbentartására a mécs oldalán, alján fogantyúk szolgáltak. A felfüggeszthető láncos bányászmécsek országszerte elterjedtek, szívesen használták pincék, istállók, kamrák, világítására. Üveghutáinkban zárt, gömbszerű mécsek készültek. Ezek mindig fémtorkos béltartóval voltak ellátva. Ilyeneket gyakran építettek a → lámpásokba fényforrásul, de egyéb foglalatokban is gyakoriak voltak a lakások világításában. Speciális volt a → pipics, amelyhez hasonló mécset fémből is készítettek. – Lakáskultúránkban a középkori európai művelődési érintkezések emlékét őrzik a mécsek. Erre utal a mécs szó eredete is. Nyelvünkbe 1200 körül került az ófrancia nyelvből, ahol eredetileg kanóc, gyertya-, lámpabél jelentése volt. (→ még: világítás) – Irod. Ecsedi István: Debrecen népi építkezése (Népr. Ért., 1912); Márkus Mihály: A magyar népi világítás (Népr. Ért., 1940); Viski Károly: Világítás (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941–43); H. Kerecsényi Edit: Világítási módok és eszközök Komárvásáron (Népr. Ért., 1954); Iváncsics Nándor: Népi világítás a Zempléni hegyvidéken (Ethn., 1958).
