menyasszonyi ruha, menyasszonyi viselet

az az öltözet, melyet a menyasszony az esküvőn és a lakodalomban visel, általában a lakodalom végéig. Némely helyen, ahol a felkontyoláskor átöltöznek menyecskeruhába, ennek az időpontjáig. Korábban nem volt általános gyakorlat, hogy erre az alkalomra külön menyasszonyi ruhát készítsenek, hanem a meglevő legszebb, legújabb ünnepi ruhadarabokból állították össze a lakodalmi öltözetet. Tehát a menyasszonyi viselet megegyezett az illető tájegység ünnepi viseletének darabjaiból hagyományos módon összeállított öltözettel, így menyasszonyi ruha tulajdonképpen nem létezett. – Kevésbé hagyományőrző helyeken viszont – polgári hatásra – erre az alkalomra is ruhát varrtak. Ajakon pl. a lányok a hónap első vasárnapján fehér selyemruhát viseltek, ez az öltözet később koszorúval kiegészítve a menyasszonyi viseletet is jelentette. Azonban a r. k. falvakban, ahol a → Mária-lányok intézménye működött, a leányok viselete megegyezett a menyasszony öltözetével, ilyenkor már a ruha kiszabásánál ügyeltek arra, hogy később ugyanaz az öltözet, mint menyasszonyi ruha is megfelelő legyen. Korábban általánosan elterjedt szokás volt, hogy a meghalt fiatal lányokat menyasszonyi ruhában, koszorúval vagy pártával a fejükön temették el (→ halott lakodalma). – Az öltöztetést a lány édesanyja, keresztanyja, közeli családtagja vagy leánybarátnői végezték, de az sem volt ritka, hogy ehhez értő idegen asszonyt kértek meg. – Napjainkra a menyasszonyi viselet – Erdély kivételével – egységesen fehér színű lett. A századfordulón a menyasszonyi ruha színes volt, azután az ünnepélyes jelentésű fekete szín lett divatos, majd újból a színes, később a fehér szín vált uralkodóvá. Mezőkövesden pl. 1910-ben még fekete volt a menyasszony ruhája, Ajakon fekete vállkendőt viselt, a hétfalusi csángóknál különleges dísze volt a fekete bársony csákó és fekete palást, s napjainkban is fekete bársony szegésű a széki menyasszony szoknyája. A színes, gyakran piros díszítésű menyasszonyi viselet ma is általános Erdélyben, mint például Györgyfalván a piros fejtős ing vagy piros rátéttel díszített fehér báránybőr mellrevaló, piros csizma. – Minthogy a lakodalmakat általában késő ősszel vagy farsangkor tartották, gyakran viselt a menyasszony melegebb felsőruhát, mely ruhadarabbal vagyoni helyzetét is igyekezett bemutatni. Cifra ködmönben esküdött a karádi, rókaprémes mentét öltött magára a kazári menyasszony, fehér palást egészítette ki a torockói menyasszony öltözetét, s fehér gubát vett magára a szilágysági menyasszony a múlt században. A színes kasmír, bársony, selyem vagy fehér gyolcs, batiszt felsőszoknyára általában bő kötényt kötöttek, ez Boldogon fehér gyolcsból, Kapuváron, Mezőkövesden fekete selyemből készült. A Szécsény környéki falvakban a fehér, apróra ráncolt batiszt szoknya elé nem kötöttek kötényt. – A menyasszony öltözetének kiegészítője és egyben a menyasszonyi állapot legpregnánsabb kifejezője a fejviselete: a → párta vagy a menyasszonyi → koszorú. A párta viselése a múlt században több helyen általános volt, így a Sárközben pirossal bevont tülökpártát viselt a menyasszony, piros alapú, gyöngyökkel, pántlikákkal díszítettet Déván, aranyos pártát Borsodban, s a kazári menyasszony is pártában esküdött. Fekete alapon gyöngyös pártát említenek Debrecenből a 18. sz.-ból. Az erdélyi menyasszonyok fejét napjainkban is párta díszíti: így pl. Kalotaszegen, Torockón, Udvarhelyszéken aranyos-gyöngyös párta. A múlt században a Szilágyságban a menyasszony fejére fekete fodorból készített pántlikás fejkötőt tettek, melyet selyemkendővel kötöttek be. – Századunkban általános lett az élő virágokból, leggyakrabban rozmaringból készített menyasszonyi koszorú viselése, mely napjainkban már kizárólag művirág koszorú. Általában rózsabimbóból, tükördarabokból, ezüst kalászokból készített fejdísz, az arc körüli részen viaszos levelekkel. Egyes archaikus helyeken a koszorú szem fölötti részéről színes pántlikák lógtak a menyasszony arcába, ezeket pl. Turán szégyenpántlikának nevezték, s a hit szerint a menyasszonyt óvták a rontás ellen. Gyakran viseltek a koszorú alatt egy rozmaringból fonott kiskoszorút is, a szüzesség jelképeként. (Pl. Szlavónia, ill. Nógrád m. egyes helyein). Korábban általános szokás volt, hogy a menyasszony kezében díszes, csipkés szélű zsebkendőt vagy a jobb karján átvetve tarka mintás „keszkenőt” tartott. – Napjainkban (Erdély kivételével) általános a viseletet még őrző falvakban is a városi mintára csináltatott menyasszonyi ruha. A fehér, általában földig érő, modern szabású ruhát fehér fátyol fejviselet egészíti ki. – Irod. Kovách Aladár: A tolnamegyei Sárköz népviselete (Népr. Ért., 1907); Györffy István: Matyó népviselet (Bp., 1956); Gáborján Alice: A szlavóniai magyar falvak női viselete összetételének és alakulásának néhány jellegzetessége (Ethn., 1969); Gáborján Alice: Magyar népviselet (Bp., 1969); Pap Jánossy Magda: Györgyfalva viselete (Ethn., 1971).