Most viszik, most viszik

→ énekes gyermekjáték; a fogyó-gyarapodó körjáték kerülő formája. Szövege: „Most viszik, most viszik Danikáné lányát, Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba. Nem adom a lányomat aranyhintó nélkül, Abba pedig hat ló legyen, mind a hatnak arany farka legyen.” Vagy: „Már mi innen elmehetünk, többet vissza se jöhetünk. Adjon Isten Danikáné (Uborkáné, Bíborkáné, Iborkáné) jó napot, Elviszem a legszebb lányát, Marikát.” Körbeállva összefogódznak, egy játékos a körön kívül, egy belül áll, utóbbi Danikáné. A körben állók énekelnek, a kívül levő a kör körül az ének végeztéig körbejár. Akihez ekkor ér, azt kiveszi a körből s együtt kerülgetik a kört. S így tovább, míg elfogynak. Változatai töredékesek, sorrendjük is kevert, de legtöbbször párbeszédes leánykérő játékhoz is kapcsolódnak („Mit kerülöd, mit fordulod”). Újabban az óvoda terjesztette el. Tartalmilag a → Boldogasszony csoportjába tartozik. – Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára I., Bp., 1951).