Boldogasszony

1. feltehetően ősi asszonyistenség neve. Gellért püspök tanácsára a térítők Szűz Máriára alkalmazták, így → Mária, Szűzanya törzsökös szinonim szava lett. → Archaikus népi imádságaink, → ráolvasásaink, ünnepneveink kedveltebb invokációja Mária helyett az ünnepélyesebb Boldogasszony. – Irod. Kálmány Lajos: Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya (Értekezések a nyelv és széptudományok köréből, Bp., 1885); Katona Lajos: A Kedd asszonya (Ethn., 1905). – 2. → énekes gyermekjáték; a → fogyó-gyarapodó körjáték kerülő formája. Szövege: „Boldogasszony, Boldogasszony, mit kerülöd, mit fordulod az én házam tájékát? Azt kerülöm, azt fordulom, leányodat kéretem. Nincs nékem eladó lányom. Ó ne tagadd, tegnap láttam Bécsbe, piros almát árult, vettem is tőle, most is van belőle. Új asszonyka cafrinka, gyere velem Mariska!” Változatai: „Mit kerülöd, mit fordulod az én házam tájékát. Kerülöm, fordulom Szent Ilona házát”. „Erzsébet asszony kéreti lányod” stb. Szövegvariánsai változatosak, de van néhány állandó típusa, pl. „Nem adom a lányomat sánta vőlegénynek” szövegrésszel. Újabban csatlakozik az elejére a → Méz, méz, méz vagy: → Most viszik, most viszik. A régebbi forma végig dallamos, de van dallam nélküli párbeszédes formája is: „Kakas-bakas jó napot–Réce-ruca fogadja” kezdettel. A játék tartalma mindig azonos: lánykérés, ellenkezés, a lány elvitele. Hasonló tartalmú, de változatosabb forma: „Járom az új várnak az alját”, „... Kapitány úr üzenete”. Az előbbi inkább a Dunántúlon terjedt el, az utóbbiak az ország északi részén. – Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára I., Bp., 1951).