Munkácsi Bernát (Nagyvárad, 1860–Bp., 1937)

nyelvész, etnológus, az MTA tagja (l. 1890, r. 1910). 1880-ban bejárta a csángó falvakat, nyelvüket és szokásaikat tanulmányozta. 1885-ben az MTA támogatásával a Káma folyó vidékén a votjákoknál (udmurtoknál), valamint a szimbirszki csuvasoknál, 1888–89 között Ny-Szibériában a voguloknál (manysiknál) járt gyűjtőúton (1894–97). Sebestyén Gyulával (1898–1910) volt az Ethnographia szerk.-je. 1900-ban megindította Kunos Ignáccal a Keleti Szemle c. folyóiratot. 1904-ben megszervezte a Nemzetközi Közép- és Keletázsiai Társaság Magyar Bizottságát. Az I. világháború idején (1915–18) fogolytáborokban votják (udmurt) és osszét foglyok között nyelvi és néprajzi anyagot gyűjtött. Sikerült megfejtenie Reguly Antal hagyatékának vogul (manysi) szövegeit. Az Ethnographiában több mint 80 néprajzi tanulmánya jelent meg. Jelentős a magyar halászat rokonnépi kapcsolatait vizsgáló műve. – F. m. Votják népköltészeti hagyományok (Bp., 1887); A magyar népies halászat műnyelve (Bp., 1893); Vogul népköltési gyűjtemény (I–VI., Bp., 1914. Hagyatékából Kálmán Béla 2 kötetet rendezett sajtó alá, Bp., 1953, 1963). – Irod. Munkácsi Noémi: Egy nagy magyar nyelvész, M. B. élete (Bp., 1943).

Munkácsi Bernát egyik művének címlapja