nádudvari kerámia

Nádudvar az egyetlen község, ahol napjainkban is készítenek fekete kerámiát, bár itt is működtek „cifrakemencés korsósok”, azaz → mázzal dolgozó fazekasok. Főleg kancsókat, bödönöket, korsókat, kantákat készítenek. A díszítmény elemei geometrikusak és növényiek; a díszítményt égetés előtt folyami kaviccsal csiszolják az edényre, ezt a folyamatot nevezik sikálásnak. Égetéskor a tüzet a kemencében lefojtják, ettől nyerik fekete színüket az edények. A nádudvari kerámia kizárólag használati edényből áll, különösen vizeskorsóik, kannáik voltak népszerűek, mivel a vizet párolgás révén hidegen tartották. Nádudvaron a 19. sz. második felében még több mint 30 fazekas dolgozott, a 20. sz.-ban többen rátértek a mázas kerámia, főleg köcsögök és bögrék készítésére. Ma már az előállított tárgyak a lakásdíszítést szolgálják, ennek megfelelően a formák és díszítések is módosultak. – Irod. Béres András: A nádudvari fekete kerámia (Debrecen, 1965).

Öntözőkanna. Janus Pannonius Múzeum, Pécs