Nagyboldogasszony napja

aug. 15., a r. k. egyház Szűz → Mária mennybemenetelét (Assumptio Beatae Mariae Virginis) ünnepli e napon. A legrégibb Mária-ünnep megtartására már az 5–6. sz.-ból vannak adatok. Mo.-on Szent István óta parancsolt ünnep volt (→ szentek ünnepei). Az 1446. évi müncheni kódexben találkozunk magyar elnevezésével: „Marianac fel menbe vetele”. Kálmány Lajos véleménye szerint a néphit „boldogasszony”-a keresztény hatásra azonosult Szűz Máriával, s innen ered a Nagyboldogasszony elnevezés is. – A néphit a gyermekáldást közbenjárásától várja, s e célból 7 vagy 9 kedden böjtöltek. Szegeden azt tartották, hogy jelen van a gyermek szülésénél, azután pedig két angyalt küld oda; egyiket, hogy az anyát, a másikat, hogy a gyermeket őrizze. Néhol, pl. Göcsejben és a palócoknál a szülőágyat boldogasszony ágyának nevezték (→ gyermekágy). Németo.-ban a 10. sz.-ban keletkezett szokás szerint e napon különféle csomókba kötött füveket szenteltek, s ezeknek különféle hatást tulajdonítottak: őrizték a tűz és a villámcsapás ellen, a jó termés érdekében a vetések közé dugdosták, a zivatar ellen égettek belőle stb. Az egyház a füvek megszentelésével kereszténység előtti szokásokat szentesített ugyan, de azzal magyarázta, hogy amikor Mária sírba szállt (kezdetben Mária halálát is ünnepelték ezen a napon), sírjából a füvek csodálatos illata szállt ki. A benedictio herbarum, a füvek megáldása az 1496. évi esztergomi rituáléban is szerepel. Az egyház nyilván gyakorolta is, erre utalnak – többek között – a szegedi adatok, amelyek szerint Szeged-Alsóváros népe napraforgót, ökörfarkkórót stb. szokott szenteltetni, s ezeket a halott koporsójába tették. (→ még: Boldogasszony) – Irod. Kálmány Lajos: Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya (Értekezések a nyelv és széptudományok köréből, 1885); Franz, Adolf: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter (I–II., Freiburg, 1909); Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból (I–II., Bp., 1977).