kazárok

ótörök nép, i.sz. 552-ben a türk törzsszövetség egyik csoportja, amely a bolgár-törökökkel és az iráni alánokkal vegyesen K-Európában a Kaukázustól É-ra a Kubany-folyó völgyében a 6. sz. utolsó harmadában telepedett meg. A Ny-i türk birodalom felbomlása után a 7. sz. derekán a kazár törzs új, önálló törzsszövetségi államot hozott létre, amely a Káspi-tenger és a Volga–Don mentét is felölelte. A 9. sz. végétől a besenyő (→ besenyők) törzsszövetséggel tartottak szoros kapcsolatot, de 965-ben Szvjatoszláv kijevi fejedelem az uzokkal szövetkezve fővárosukat is elfoglalta, lerombolta a törzseiket szétszórta. Egyes töredékeik olasz források adatai szerint a Krím-félszigeten azonban még a 16. sz.-ig fennállottak. A magyar nép őstörténete szoros szálakkal fűződött a kazárokhoz. A magyarság bizonyos időszakban tagja volt a kazár törzsszövetségnek. A Don partján bizánci segítséggel létesített Sarkel várukat is valószínűleg a függetlenné vált magyarok ellen építették. A magyarság rovásírása két, a magyar hangrendszer sajátosságaihoz választott görög, ill. glagolita betűtől eltekintve azonos a Kazária területén előkerült rovásfeliratok betűivel, mint ilyen a türk rovásírás rendszerébe tartozik. – Irod. Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása (Bp., 1930).