kazalmetsző | TARTALOM | kazárok |
a korábban közös anyatemplomú és közigazgatású Kazár és Vizslás Nógrád m.-i községek ruházkodása, amely kapcsolatot mutatott a Maconka környéki falvak öltözködésével is. Az 1920-as évektől a salgótarjáni szénmedence bányáiban dolgozó férfilakosság a vászon testi ruhákon viselt bőr és szűrposztó felsőruhákat, a posztóruhát szinte fel sem véve, polgári szabású szövet-, ill. kordbársony nadrágra és kabátra cserélte fel. A csizmához viselt nadrágot piros posztó szívvel és halcsontgombokkal díszítették. A női viselet számtalan archaikus vonást megőrzött. A leányok haját fekete bársonyszalag, a bodros szorította le, az új asszonyok arany-, ezüstcsipke → főkötőjét tüllkendő, sejteskendő borította. Az ingváll használt változatai között szerepelt a korábbi mellévarrott ujjú, bő nyakú bundaingváll is az újabb bevarrott, szűk ujjú szukaingváll mellett. A → pendelyre, az alsó szoknyák fölé lajbitos szoknyát öltöttek, amelyet derékhoz felszúrva is viseltek, eléje keskeny vagy széles vászon gangát (→ kötény) kötöttek. Öltözetükhöz a csizma illett. A múlt század végéig a menyasszonyt rókaprémes → mente illette meg. A kazári viseletet a férfiak a nagyméretű iparosodás következtében már a két világháború között, a nők csak napjainkban hagyták el. Irod. Gönyey Sándor: A Zagyva felső völgyének palóc népviselete (Népr. Ért., 1938); Dajaszászyné Dietz VilmaManga János: Nógrád megyei szabadrajzú hímzések. Magyar Népművészet, XIX. (Bp., 1954).