népművészet mestere

TARTALOM

néprajz

Nepomuki Szent János

a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok → védőszentje. A gyónási titok mártírjaként tartják számon; 1340-ben született Cseho.-ban, Pomuk vagy Nepomuk nevű mezővároskában. Pap lett, majd a prágai udvarban kanonok, IV. Vencel király feleségének gyóntatója. A legenda szerint egy ízben a király rá akarta venni felesége gyónásának elárulására, mivel azonban semmi módon nem ért célt, a Moldvába ölette (1383). A prágai Szent-Vid-templomban temették el, ahol főleg kultusza kezdetével párhuzamosan a 16–17. sz.-tól kezdtek sírjánál rendkívüli eseményeket észlelni. Pl. 1618-ban a prot.-ok elfoglalták a templom felét és el akarták távolítani a holttestet is, a sírásók azonban a legenda szerint egymás után szörnyethaltak. Ez és ehhez hasonló események alapján a jezsuita ellenreformációs misszionáriusok erre és ehhez hasonló eseményekre hivatkozva ügyük pártfogójának kezdték tekinteni és szentté avatását kérték, mely 1729-ben meg is történt. Döntő bizonyítékként azt hozták fel, hogy tetemének feltárásakor épen került elő a nyelve, és ez elevenpiros színűre változott, amelyet azóta ereklyeként tisztelnek és gyakran ábrázoltak is. A 18. sz.-ban a barokk korban szentté avatottak közül a legtöbb új templomot az ő tiszteletére szentelték. Igen rövid idő alatt népszerűvé vált. Szobrai az egész ország területén elterjedtek, különösen vízparton, hidakon. Papi ruhában, vállán hermelinpalásttal, fején birétummal, karján feszülettel ábrázolják. – Ünnepének (máj. 16.) előestéjén a múlt században Pest-Budán, a 20. sz. első felében Ercsiben, Dunaharasztin, Baján („Jánoska-eresztés”), Mohácson kisebb-nagyobb vízi körmeneteket rendeztek, amelyekhez majálishoz hasonló mulatság is csatlakozott. A Bánság védőszentjeként is tisztelték. – Irod. Dankó Imre: A bajai Jánoska-eresztés (Ethn., 1958); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból (I–II., Bp., 1977); Juhász, Koloman: Der heilige Johannes Nepomuk als Schutzpatron des Banates (Österreichische Zeitschrift für Volkskunde 1964).