kendernyövés

az érett kender kézzel történő gyökerestől kitépése. A kender házi felhasználásra való termelése a legutóbbi időkig megőrizte ezt a nagyon régi növénybetakarítási módot. A kétlaki növény virágos szálai (virágos kender) hamarabb beérnek, és a porzás megtörténte után (kb. júl. végén) ezeket szálanként kiválogatva az akkor még alacsonyabb anyakender közül kihúzgálják. A fiatal, vékony szárú virágos kender szebb, puhább rostot ad. A mag beérése után az anyakendert (magvas kender) is nyűvik, és → kendermagcséplés után ugyanúgy dolgozzák fel, mint a virágosat. A virágos és magvas kender külön való nyűvése századunkra már a dunántúli és az erdélyi területeken jórészt az egyszerre való kendernyövésre egységesült, s a magnak való szárakat csak a kenderföld szélén hagyták meg beérni. – Irod. Vincze Lajos: A kender termelése és feldolgozása Bálványosváralján (Népr. Ért., 1943).