| kéregfőkötő | TARTALOM | kerékabroncs |
az az eszköz, amelyen a → tengelyes járművek gördülnek. Kétfajta kereket ismerünk: 1. a korong- vagy sajtkereket és – 2. a küllős kereket. – A kerék általában a tengelycsapon forog, de vannak a tengellyel szilárdan egybe szerkesztett kerekek is; ez esetben a kerék együtt forog a tengellyel (így a primitív → kordéknál, a → talicskánál, → targoncánál és a vasúti kocsiknál is). Az ilyen kétkerekű járművekkel nehéz a fordulás, ezért nagy ívben fordulnak. A kerék részei: → kerékagy, tengelycsap, → küllő, → talp, agykarika, sárkarika, puska és → sín. – A kerék nagyon régi találmány; a fiatalabb kőkorszakban már ismerték, a bronzkorban pedig már kétséget kizáróan → szekéren is alkalmazták. Az első kerekek minden bizonnyal korongkerekek voltak, de a küllős kereket is ismerték már az i. e. 4. évezredben. Ezt bizonyítják a Mezopotámiában (Tell Halaf) előkerült leletek. A sumérok, óegyiptomiak, a szkíták és az ógörögök már egyaránt készítettek küllős kerekeket. A küllős kerék előnye, hogy sokkal könnyebb, mint a korongkerék, továbbá hogy a kerékagy szinte tetszés szerinti hosszúra készíthető, miáltal a kerék stabilabban áll, ill. forog a tengelyen. – Irod. Tarr László: A kocsi története (Bp., 1968).