talp

: 1. kerékfal: a → kerék kerülete, az a része, amin gördül. A modern talp már részekből áll: 5 vagy 6 ívrészből (mindegyik ívrészbe két-két → küllő szolgál) adódik ki a teljes kör. A leggyakoribbak a 10 küllős kerekek, vagyis a talprészből alakított keréktalpak; ezek erősebbek a 12 küllőseknél, mert egyrészt kevesebb talpból állanak össze, másrészt a → kerékagyba kevesebb csapnyílást kell vésni, miáltal az erősebb marad, de ez esetben az agyat vékonyabbra, tehát könnyebbre is lehet esztergálni. A régi, ún. → fakószekerek kerekei még erősebbek voltak, mert azoknak a talpa egyetlen darab (rendszerint másfél öl hosszú) fából készült. A kifaragott kerékfalat a székelyek még az 1940-es években is tűzön párgolták vagy gőzölték és forrón meghajlították a kerékfal hajlítón. Méretre beléfúrták a küllőbokák fészkeit és a kerékfalat – nem kis fáradsággal – körül ráverték a fentőkerékre. A fal két végét egymásba csapolták és összeékelték vagy vaspánttal is körül bilincselték. Az így készült kerekek nem kaptak → sínt. A kerékgyártás volt a bognármesterség (→ kerékgyártó) legnehezebb része, kivált, ha egyetlen fából készült a talp, ill. fal. (→ még: fékpapucs) – 2. → fertálytutaj

A kerékre ráhúzzák a ráfot. (Monok, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1972)