kerítés

TARTALOM

kerítőhalászat

kerített ház

zárt, három vagy négy oldalról körülépített udvarú épületegyüttes népi, ill. néprajzi megjelölése. Hazánk DNy-i vidékén, Zalában, Vasban, Göcsej, Hetés és az Őrség területén, valamint tágabb környezetében a közelmúltig előfordult beépítési típus. A szoba-konyha-szoba-kamra épületszárnyhoz derékszögben istállókat építettek, majd ismét derékszögben megtörve az épület tengelyét, a lakószárnnyal párhuzamosan istállót, ólakat, színt emeltek a lakóépület hosszához igazodva. A két szembenéző épületszárnyat kamra, fedett szín beépítésével kötötték össze és zárták le, vagy magas, erős kerítést, nagykaput készítettek közöttük. Az előbbi esetben a szín egyben magában foglalta a külső oldalába épített kaput is. – A kerített ház magyar előfordulása összekapcsolódik a szórványtelepülések speciális változatával, a → szeres településsel. Kétségtelenül jelentős szerepe volt kialakulásában, fennmaradásában a paraszti gazdálkodás helyi típusának, mivel célszerűen szolgálta ki a már istállózó, de még jelentős mértékben legeltetésre is támaszkodó állattartást. Előnyösen biztosította a trágya megfelelő megőrzését, kezelését, mivel hagyományosan a kerített házak udvarán halmozták fel az istállókból kihordott almot, s azt az udvaron meleg időben kint éjszakázó jószág napról napra letiporta. A helyi talajadottságok egyébként is már régtől fogva serkentették a parasztságot a rendszeres talajerő-utánpótlásra, főleg a falvak körüli belső szántóövezetben. Különösen előnyös volt ez az építési forma a korábbi évszázadok lazább közbiztonsági viszonyai között. – A kerített háztípus közvetlen analógiái szlovén, osztrák területen is fellelhetők, de nem voltak ismeretlenek szlovák, lengyel, román állattartó körzetekben sem. Számos párhuzama található Európa távolabbi területein is. A kerített ház történeti analógiáit az ókori Pannónia időszakáig is visszavezethetjük, azonban a közelmúlt emlékanyaga szervesen csak a középkori paraszti-jobbágyi-kisnemesi gazdálkodással, építkezéssel függ össze. A 19. sz. második felében kibontakozott polgárosodás során a kerített házakat tömegesen alakították át és bontották le. Helyszíni megőrzésben, klasszikus formájában ma már csak egy épület áll Szalafőn (Vas m.). A zalaegerszegi és a szombathelyi szabadtéri néprajzi múzeumban sikerült még hitelességgel rekonstruálni további két kerített házat. A kerített házak kivétel nélkül boronafalúak vagy bárdolt deszka zsilipelésesek voltak, valamint az ún. füstösházak közé tartoztak, tehát az ún. → nyugati háztípusba sorolhatók. – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Tóth János: Göcsej népi építészete (Bp., 1965); Biró Friderika: Jobbágyparaszti ház- és lakáskultúra az őrségi Szalafőn (Népr. Ért., 1969); Tóth János: Az Őrség népi építészete (Bp., 1971).