kezes

a táncrendezők elnevezése Erdélyben a Mezőségen (→ táncrendezés). A kezesség a falusi fiatalság Erdély-szerte is egykor virágzó közösségi életformájának egyik ma is élő intézménye. Szerepe kizárólagosan a mulatozás rendezésére korlátozódott (vasárnapi tánc, → bál). Rendszerint két kezest választanak évenként vagy alkalomadtán, de gyakori jelenség az, hogy a kezesek mozgékonyságuk miatt kerülnek a legények élére. Évekig sokszor ugyanazok a személyek töltik be ezt a feladatkört, és így kezességük egyes falvakban hivatalszerűvé válik. A kezesek gyakran katonaviselt legények közül kerülnek ki, ők kezdeményezik a táncot, fogadják fel a zenészeket, biztosítják a helyiséget, gondoskodnak a hírverésről, intézik az anyagiakat. A tánc vagy bál költségeit fedező belépődíjakat vagy előre kiszámítják, vagy tánc közben szabják ki, miután a résztvevők létszámáról tájékozódtak. Amennyiben a számításuk jó, a kezesség haszonnal is járhat, ráfizetés esetén a különbözetet nekik kell megtéríteni. „Kezes fizess” – tartja a szólásmondás. A zenészeket a táncba a kezesek vezetik, akik általában jó táncosok, mégis keveset táncolnak, a rendre ügyelnek és a cigányokat igazgatják. Az idegen vendégek részére táncost osztanak. A mezőségi románoknál a táncrendező neve: kizes (chizeş). – Irod. Faragó József: A tánc a mezőségi Pusztakamaráson (Erdélyi Múz., Kolozsvár, 1946); Karsai Zsigmond: A lőrincrévi bál (Népünk Hagyományaiból, 1956); Kallós Zoltán: Tánchagyományok egy mezőségi faluban (Tánctud. Tanulm., 1963–64., Bp., 1964).