kiközösítés | TARTALOM | Kilenc |
1. török eredetű régi, főleg a Balkánon, Kisázsiában és a Közel-Keleten elterjedt súly- és űrmérték. Szinte kizárólagosan gabonafélék mérésére használták. Bizonyos fajtái nálunk is ismeretesek és használatosak voltak. Nevük nagyon változatos: kilé, kilá, kiló, kelá, kelé, ardé. Különösen Erdélyben terjedtek el, az erdélyi vásárokon megjelenő török, görög, örmény kereskedők, ill. a havasalföldi vásárokon áruló erdélyi árusok révén. A konstantinápolyi kiléhez viszonyítva amely 36,0928 liter a szmirnai másfélszer, a szaloniki négyszer, a várnai hatszor, a ruszei nyolcszor nagyobb. A 8 bannizás kila 680 l, a 20 bannizás kila külön neve moldvai kila és 415 l. A kairói kila (kelé) az ottani ardé egy nyolcada, vagyis 2,875 l. Azaz 1 ardé 8 kairói kelé. Helyenként egy (pl. Hont, Nógrád m.), másutt két (Zala, Somogy m.) → mérővel vették egyenértékűnek. A kila kisebb egysége az oka. 2. Kilás föld vetőmagigény-eredetű területmérték. Akkora terület, amelynek bevetéséhez egy kila vetőmag szükséges. Ez a terület a 18. sz.-ban kb. 500850 négyszögölnek felelt meg. A szántóföld mellett használták még kert, átvitt értelemben pedig rét, legelő, erdő mértékegységének is. (→ még: területmértékek) Irod. Beke Ödön: Köblös föld, kilás föld (Magy. Nyelvőr, 1947); Bogdán István: Helyi földmértékeink a 18. század végén (Tört. Statisztikai Évkv., 196768., Bp., 1970).